A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kreatív. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kreatív. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. december 12., szerda

Karácsonyi likőrök (Rumos-étcsokis, és sültalma-likőr)

Bejegyezte: Emm dátum: 11:16 3 megjegyzés
Háh, végre kész vannak, és én nagyon büszke vagyok rájuk.


Tegnap amúgy is röpdösős napom volt, délután kimentünk a Gergővel a Bazilikához adventi vásározni, ittunk puncsot, vettem különlegességet (csak azért nem mondom el, mert ajándékba lesz), ezúton is üdvözlöm a kóstoltatós kedves embereket, láttam egy egész disznófejet megsütve, füstös lett a hajam a kenyérlángosos kemencétől, megfagytak az ujjaim, kipirosodott az orrom, igazán jó volt az egész, teljesen karácsonyi hangulatba kerültem, ami tökre nem könnyű, mert kábé mindent kívánok momentán, csak a karácsonyt nem. Egyébként különleges lesz, ez az utolsó karácsonyunk nem házasokként, tehát külön szentestézünk a családdal, de saját is lesz, valószínűleg előre hozva. (A menü agyban félig kész, hamarosan azt is elárulom.)

Egyre azonban egészen biztosan jó lesz ez a cirka majdnem 2 hét- nagyon fáradtak vagyunk, jó lesz kicsit pihenni, töménytelen mennyiségű szeszt meginni, nagyokat enni, aludni, korcsolyázni a sátoraljaújhelyi jégpályán, kötni, sudokuzni, kergetőzni a zebbel,megnézni 126odszorra az Igazából szerelmet, meg a Reszkessetek, betörők!et, gesztenyét sütni, bonbonokat gyártani, ajándékot csomagolni, majd egy pillanat alatt megszabadítani attól őket, holnaptól bevezetni a tejhabos-fahéjas kávét (hohó, Gergő, ezt most találtam ki, jómi?)(kaptam má végre tejhabosítót), kisbabának ajándékot keresni, ilyenek....hopp, mégiscsak jó lesz!

Szóval szuper nap volt tegnap, nagyon pörögtem, pedig mostanában már csak félpillával pislogok a Mátyás király téri Amorózó kalandjaira, ilyet meg hogy Dr. Csont, meg Castle már csak álmaimban látok. (Erről jut eszembe, azt álmodtam, hogy kaptam egy mákdarálót karira, és beletömtem egy csomó mákgubát szárastul, és eltömődött a egész, és én nagyon bőgtem, Krúdy legyen a talpán, aki ezt megfejti.) Annyira telve voltam energiával, hogy este 8kor álltam neki a likőröknek, jó, nem egy vaszisztdasz, de azért észnél kell lenni, na.

A rumos-étcsoki likőrrel kezdünk: (ebből az adagból körülbelül másfél liter készül)

- 4 tubus sűrített tej (nem olcsó, 200 forint körül mozog egy db)
- 6 ek kakaópor
- 1 csomag étcsokis pudingpor (Doktorötkernek van olyanja)
- 4 dl főzött kávé (sikeresen megégettem magam a kotyogóval különben)
-egy jamaicai rum aroma
- dió aroma (ha találtok, én nem találtam, fakk.)
- egy liter vodka (gyárekek, nem kell a flanc, bármilyen ratyi megteszi, nekünk eredeti Sparos játszott)
- 2 dl rum (ugyanúgy Sparos- ha el vagytok eresztve, tőlem akár tehettek bele Bacardi Orot is)
- érzés szerint cukor ( ne sok, kóstolgassatok, mer a sűrített tej cukros,mint a

Szóval mindent összekeverünk, kivéve az alkoholokat, és feltesszük rotyogni. Figyelemfigyelem, nagyon kavarjuk, mer a sűrített tej pikkpakk odapörren, vigyázzunk! Amikor jó alaposan felforr, akkor kitesszük az erkélyre (amennyiben nincs nekünk olyanunk, akkor az ablakba), hagyjuk kihűlni. Néha azért kavargassuk, egyrészt gyorsabban hűl, másrészt meg nem lesz csaumaus. Höhö.

Amikor már hideg, akkor hozzáadjuk a szeszeket, éljen, és egy tölcsér segítségével (remélhetőleg nektek nem akkora van,mint az enyimé, aminek átmérője egy borsóéval vetekszik) belebűvészkedjük egy kimosott kólásüvegbe. (Sajnálom, ennél előkelőbbet nem találtam, meg amúgy is szétöntöm majd kicsikbe). Hűtő, álljál össze, van egy heted.

Folytassuk eme remek jegyzetet a sültalma-likőrrel: (Előre mondom, hogy NEM tudom, milyen a végeredmény, mer ennek aztán tényleg állni kell, csak sejtem....)

Szerezzétek be ezt:

- 4-5 darab savanykás alma
- barna-vagy nádcukor (segítség, ez a kettő ugyanaz?)
- egész fahéj
- csillagánizs, ha találtok (én nem találtam, úgyhogy ez sztornós tétel vót)
- 1 lityó tömény (Sparos vodka, éjááííjááóó)
- almás sütemény fűszerkeverék (ez nagyon jó, és nagyon olcsó, máskor is jólesz)


Az almákat felcikkezzük, kiszedjük a magokat, sütőpapíros tepsibe rakjuk, mindegyiket megszórjuk barna/nádcukorral, egész fahéjakat teszünk rájuk, (+ csillagánizs), megszórjuk a süti keverékkel, mehet a sütőbe, 190-200 fokon 20-25 percre. Űristen, milyen illata van, ilyen sült alma dolgot mindennap kellene csinálni, nagyon édes, nagyon fahéjas, nagyonkúl.

Ezeket a sült almákat egy arra megfelelő alkalmatosságba helyezzük, ami lehet befőttes üveg/ zárható edényzet (mondjuk annyi, hogy úgy számoljatok, h egy liter folyadéknak még rá kell mennie), aztán csá, ráöntjük a vodkát, mehetsz dolgodra, mindennap rázogasd meg (má' a edénykét), úgy egy héten keresztül. Jobb lenne a két hét, de annyi már nincs karácsonyig, sajnálom. :)

Amikor késznek ítéltetik, akkor szépen le fogom szűrni, csinos kis üvegekbe öntöm, és szétajándékozom, már amennyit a Gergőtől meg tudok menekíteni.

2012. augusztus 13., hétfő

Őszibarackos-tejszínes csirkemell

Bejegyezte: Emm dátum: 15:00 0 megjegyzés
Végre-valahára, felfedeztem az időzített bejegyzés áldásos hatásait, és most ezt akkor olvassátok, amikor én éppen a Marichuy közben csipszet zabálok takarítok/vasalok/mosok/várom haza a Szelermemet (a megfelelő rész aláhúzandó).
Párkapcsolati tanácsot, ígérem nem adok már, csak ha kell, plusz van erről egy teóriám, hogy annak sose adok, akinek kell, mer magasról leszarja, ugyanis ha arra van szüksége, akkor általában nem működik a dolog Jóskapistával, de valamiért mégis vele van, és ez a valami általában sokkal többet nyom a latba, mint az én kis inci-finci tanácsom. Tehát: ha tanács kell, csak akkor gyere, ha nem kell. :)

A vasárnap úgy telt,mint általában a vasárnapok, kivéve hogy a Gergő prezentációt csinált, és azt játszottuk, hogy én vagyok a zsűri, mondjuk én inkább Puzsérróbert vagyok, szóval zsűriztem, meg közben főztem, és olyan dolgot csináltam,amit már 2 hónapja nem, zoknit vettem fel, mer kékre fagytak a lábujjaim. (Hozzáteszem, téli takaróval takaróztunk, és cseppet se volt melegünk.)- itt és most megragadnám viszont az alkalmat, hogy üzenjek azoknak,akik ekéznek a májusi nász miatt: Látjátok, feleim, augusztusban is befagyhat a seggünk, és májusban is lehet gatyarohasztó meleg. Miattam amúgyse aggódjatok, tegnap tálaltam az ötletem eső esetére a Gergőnek, aki egy kicsit hüledezett, de aztán nyerőnek találta a gondolatot, hogy ha esik, akkor majd szépen kinyilazzuk mindenhova, hogy GergőMeli ESSSküvő. Höhö. Nem ESünk kétségbe.

Vasárnap is volt eső, ezért otthon hédereztünk egész nap, én este olimpiazárót néztem, egészen lelkes voltam 11kor még, amikor aszonta a Szujó, hogy milyenszéép, milyen fantasztikuuuuus, és még 2 órán keresztül gyönyörködhetünk a látvááányban, na ekkor gyors fejszámolás után úgy döntöttem, h én ezt ugyan meg nem nézem, pedig szpájszgörlsz is vót, hüpp, mer ma reggel engem senki akkor fel nem ébreszt.

Ja, és még egy fontos dolog is történt, végre hazajött Iza, a szomszéd Tüdő nője, bár Iza régi fénye kissé megkopott, egy mokkával a bal szeme alatt, és egy gipsszel a bal kezén gazdagabb lett, biztos idegenlégiós vagy nem tudom. Este aztán jött a balhé, és ha jól vettem ki a szavukból, (véletlenül se hallgatóztam), Iza rájött, hogy Tüdő félrekúr, nekem meg előjött a romantikus énem, hogy milyszép is ez a mai nap, vége a zolimpiának, és ahogy hallom, a Tüdő-Iza fuzionálásnak is. (Nem tudom, h örüljek-e egyelőre, mer ha Iza nem lesz, Tüdő megint visszahozza, azt a visítós csajt, akivel hajnal egykor szereti bonyolítani az aktust, és akiről nekem meggyőződésem, h valójában az a csaj Katy Perry.)

Ja, és főztem is, ezt itt:

fél kg csirkemell
egy doboz őszibarack konzerv (tudom, szégyen és gyalázat, itt a friss barack szezon, erre meg itt konzervezek)
2 dl tejszín
olaj
sóbors (hertz szalámi, csak viccelteeem, az nem kell)

A csirkemellet felcsíkozzuk, vagy kockázzuk, kinek, hogy sikerül ugye. Kis olajon, sóvalborssal megpirítjuk, legalább addig, amíg ki nem fehéredik, de ha idegrendszerünk engedi, akkor addig, amíg el nem kezd pirulni. Eztán hozzáadjuk a feldarabolt őszibarackot (én meghintettem egy kis fahéjjal és dobtam rá egy kanál mézet is), és felöntjük egy kis vízzel, vagy a barack levével! (Igenigen, azzal a cukrossal. Tudom, Rubintos Réka és Sovány Norbi most felsírnak).
Összepároljuk, és amikor készen ítéljük, akkor felöntjük a tejszínnel, azzal rottyan egyet, aztán viszlát.
Tökfinom, gyors is meg minden, csak ajánlani tudom!





Hétvégi konyhai ámokfutásom másik darabja: itt

2012. július 13., péntek

Sütőben sült baconos töltött krumpli

Bejegyezte: Emm dátum: 8:47 1 megjegyzés
Barokkos túlzás a töltött krumplizás különben, és nem is valami elegáns, de így péntek 13-án hajnal 8kor nem jut jobb az eszembe, ha valakinek lesz jobb ötlete, miután magáévá tette eme kis bejegyzést, az nyugodtan írja meg, olyan ez mint a wikipédia. A változtatás jogát fenntartom.

Ja, és örül a szívem is, mer a Gergőnek van szuper képező gépe, ezért igazán szép képeket tudok már hozni a művekről, szó nem érheti a ház elejét (ez nem tudom, honnan jutott eszembe), ma nagyon választékos vagyok, érik az a Pulitzer-díj, meglátjátok.

A napok egyébként gyorsan és szarul telnek, mindig van vmi hüjeség, az elmúlt hét konkrétan le lett átkozva, bele se kezdek, legyen elég annyi, hogy volt ott minden, mint a búcsúban.
Búcsúról jut eszembe, holnap lánybúcsúba megyek, nem, nem az enyém, szerencsére sajnos, nekem még van időm, egészen pontosan az esküvőig 309 nap, na nem mintha számolnám. :D

Tegnap este volt kedvem mókolni a konyhában, meg mondom szegényGergő, neki is televan má a pöcse a melójával, jóvan,akkor lesz vacsora, nincs olyan meleg se, jólesz.

Az alapreceptet tök figyelmen kívül hagyva vágtam bele a tutiba, jó is lett, még a kutya is megemlegeti, mer a maradék, egy szál bacont ő kapta, hadd legyen jó napja a kis nyomorultnak. (Amúgy is úgy néz ki már, mint egy hómlessz, mer baszunk elvinni megnyíratni, szegény rendesen izzad. Amennyiben ezt olvasná valami állatos ombudsman: Tisztelt Ombudsman! Nem, nem úgy értettem, hogy nem szeretjük, meg leszarjuk, igazából imádjuk, minden nap steaket kap meg orosz pezsgőt, szépen ápolt, és még szebben fejlett boldog példány, amit onnan tudunk, hogy mondta, ugyanis hetente kétszer logopédushoz is hordjuk, mert nagy gondot fordítunk arra is, hogy normálisan képezze a szavakat.)

Szóval, elég legyen belőlem, induljon a csodás vacsi:

30 dkg krumpli
másfél kis dobozos tejföl
15 dkg sajt
4-5 szelet sonka
3 tojás
sóbors, rozmaring
1/3 kaliforniai paprika
kb. 10 szelet baconszalonna


A sonkát felcsíkozzuk, a paprikát nagyon apróra kockázzuk, miközben halált megvető bátorsággal keményre főzzük a három tojást. (Azért mondom, mert én általában rommá égetem magam vele, ez a hobbim.) Mikor a tojás megfőtt, akkor egy villával szépen szétnyomkodjuk, és összekeverjük a sonkáspaprikás cuccal. Ha ezzel a roppan fontos és bonyolult dologgal megvagyunk, akkor a sajtreszelő kis reszelő részén lereszeljük a nyers krumplit. (Nem árt előtte meghámozni, höhö.)- vigyázzunk, mer a új krumpli nagyon vizes, próbáljuk meg jól kinyomkodni mielőtt bármi mást csinálnánk vele. Ha megvolt a nyomkodás, akkor a sonkáspaprikástojásos szmöttyhöz adjuk, plusz a tejfölből úgy egy dobozzal, 10 dkg reszelt sajtot (a másik öt deka a tetejére megy majd), sóbors, KEVÉS rozmaring (nagyon durva íze van ha sok kerül bele, déndzsör!). Egy 12lyukú muffinsütő lyukaiból 10-et kibélelünk baconnel és beletöltögetjük ezt a keveréket.

175 fok, 40perc, addig nézzük meg a Híradót. - mikor letelt a 40 perc, szórjuk meg a maradék reszelt sajttal, és annak pirulásáig (ez még kábé 10 perc) süssük tovább. Mikor végeztünk, kicsit várakozzunk, hogy hűljön, mert úgy egyben ki tudjuk szedni a lyukakból.
 Nahát, ennyi meg egy bambi, oszt tök jó lesz. Mi ettünk hozzá paprikát meg paradicsomot is, pluuhuusz meglöttyintettük tejföllel.

Juhúú, és jöjjenek a képek, igazán szuperek, légyszi dícsérjétek meg a Gergőt, nagyon ügyes fiú:




2011. november 21., hétfő

Rákóczi túrós(os) muffin

Bejegyezte: Emm dátum: 9:12 2 megjegyzés
Miután sikeresen hazaértünk otthonról (:), és a Kutya sem rókázta végig az utat, akkor kezdtük el várni a (rohadt) vendégeket. Gergő takarított, esküszöm, ha egyszer szobrot mintáznak róla, kérvényezni fogom, hogy Domestos mindenképpen legyen a kezibe'. Én meg ízesen káromkodtam sütöttem. Tudtam már, amikor Anya tippet adott,h mit süssek, hogy nem biztos, h annyira jó ötlet, mer tudvalevőleg a linzer tészta törik, mint a JóIsten, nade, akkor legyen mégis, megpróbázzuk. A következő szenvedésekből okuljon mindenki szépen, ami úgy fog bevonulni a világtörténelembe, hogy kenterbe veri Adrian Mole bármilyen megpróbáltatását, és külön fejezetet kap a MeliGergő musicalben.

A tészta: 15 dkg liszt, 10 dkg margarin, 5 dkg porcukor,1/2 zacskó sütőpor, 1 zacskó vaníliás cukor, 1 db tojássárgája,  reszelt citromhéj

Ezeket összegyúrjuk, ami persze nem egyszerű, feltéve ha az ember nem egy FeketeLaci, és nem egy JoshiBharat. (Ezt csak azért mondom, mer aki könnyen ledobja a láncot, mondjuk mint én,  annak elég durva pszichikai megpróbáltatás, hogy morzsolódik, nem áll össze, görcsöl a csuklója..) Aztán ezt kinyújtjuk. Maradjunk annyiban, hogy nem hátrány, ha ennél a résznél az ember egy Buddha, mer hogy itt már törik a történet, nem morzsolódik. Ok, tegyük fel, hogy ez is megvan. Aztán következik az agybaj azon fejezete, mikor nem találod a pogácsa szaggatót. (Aztán persze megvilágosodsz, hogy azért, mert nincs is. Eme súlyos hiányosságot kéretik a Jézuskával pótoltatni.) Na, elő a felespoharakkal. (Igen, akár _azért_ is.) Szaggatás. Így fog kinézni, ha a Isten is megsegít:

Ezeket a karikákat szépen beleillesztjük egy muffinsütőbe. (Aha, hát elég vékonyak lettek, mondjuk mint a papír, ezért rásegítettem még a maradék tésztával, eléggé Patchwork lett a sztori.) Jó, a (rohadt) vendégekért mindent. Lényeg a lényeg, úgy rakjuk bele, hogy legyen neki széle, mint egy kis kosárnak, így e:


Jön a túró: 25 dkg túrót,  1 tojássárgájával, 3 dkg cukorral ( többel vagy kevesebbel, attól függ, hogy milyen édes legyen a töltelék ) , 1 vaníliás cukorral, és citromhéjjal kikeverjük. (Ha hígnak látjuk, mehet bele egy kanál búzadara.) Mazsolát persze szintén nem találtam, pedig mi anno mazsola nagyhatalom voltunk, lövésem sincs, hová tűnhetett mind. Ráakadtam ugyan egy kétes eredetű zacskóra, amire az volt írva, hogy ,,MAZSOLA", de jobban hasonlított a darált lekváros mákra, mint bármi másra, így hát a jobb sorsra érdemes képződményt villlámgyorsan eltávolítottam, még mielőtt a rend és a tisztaság önjelölt nagykövete észrevette volna. (Gergő, imádlak! :)
A túró, ha valaki esetleg nem tudná, így néz ki:





Közben sült a tészta, 200 fokon, kb. 15 perc, amikor kicsit barnul, ki kell venni. A munkafolyamat további részét Gergőre bíztam, mer legalább neki stabilak az idegei. Ki kell szedni úgy a muffinsütőből a tésztát, hogy ne törjön el- ezen még Tom Cruise is izzadna, csak szólok.
10 dbot sikerült abszolválni, úgy gondoltam ez bőven elég lesz a (rohadt) vendégeknek. 

A tésztát vékonyan meg kell kenni lekvárral, találtam a hűtőben egy kisdobozosat, amiről rögtön meg is állapítottam, h tutira nem lesz elég, ezért rákényszerültem, hogy a Villányból kapott 3színű, 3ízű, nagy becsben, különleges alkalomra fenntartott lekvárt felbontsam. (Anya, csak mondom, az a lekvár...olyan, mint az álom. Gergővel körbeültök, és kiskanállal nyomtuk, nagyobb eperdarabok vannak benne, mint a fejem.)


Erre ment rá a túró, óvatosan, mer az is morzsálódik, mint a nemtudommi. (Nem merek má annyit káromkodni, mer állandóan rám van szólva.)

Aztán megcsináltam a habot a tetejire:(2 tojásfehérje , 12 dkg kristálycukor)

Ezt gőz fölött szépen felverem a géppel, persze fröcsköl, óvatosan bánjunk vele. Amikor már szép fényes, akkor má jó is. Gergő beletöltötte nekem a szuper habnyomómba, amit persze rögtön ,,Miezaszar"-ként definiált, de kösziszépen, ezt tőled kaptam..:D - ezzel a csodálatos szerkezettel felapplikáljuk a habot a sütire, és mehet is a sütőbe, 15-20perc, 100fok. 

És íme a végeredmény:



Mondjuk azt megjegyezném, hogy a (rohadt) vendégek nem jöttek, a Pokol tüzén fognak elégni, de a süti az persze elfogyott. (Ilyen esetekre mindenképpen tartsunk otthon egy Nagy Ő-t.)

2011. február 24., csütörtök

Mézes-narancsos csirkemell steakkrumplival és lilahagymalekvárral

Bejegyezte: Emm dátum: 9:57 0 megjegyzés
Szeretem ha jönnek hozzánk vendégek. Pontosítok: szeretem ha jönnek a vendégek, mikor meg van beszélve, viszonylag pontosan érkeznek, szeretem, ha esznek és gyorsan távoznak. (a bruttó 20 perces látogatásban már a desszert, az aktuálpolitika, a valóvilág, és a k*cs*gfőnök megvitatása is legyen benne.)
A tegnapi vendégek, Szamanta és Armando remek vendégeknek bizonyultak, szépen ettek (bár terítőt szándékosan nem raktunk fel..:), mindent elfogadtak, megsimogatták a kissé felfokozott érzelmi állapotban lévő ebet, (aki rajongással figyelte Andort, bár Glória szerint csak barátság lehet köztük, semmi több.), majd távoztak.


Nade, a vacsora:

A hús: Egészen pontosan 1 kg csirkemellet szép nagy szeletekre vágtam, és kábé egy órácskára a hűtőbe raktam a következő ,,páccal" (Azért van idézőjelben a pác, mert gyakorlatilag csak megmutattam neki a csirkét, alig állt benne, az egy óra az tök kevés. De mivel dolgozó nő vagyok, ennyire volt idő, sajnálom.)
4 evőkanál méz, 2 evőkanál olivaolaj, szárított petrezselyem, só,bors, egy fél narancs reszelt héja - ezzel szépen bekenegettem a szeleteket, plusz narancskarikákat tettem mellé, és mehetett a hűtőbe.Viszlát.



A hagymalekvár: Csak szuperlativuszokban vagyok képes beszélni erről, komolyan. Körülbelül 15 perc alatt kész, semmi flikkflakk, mégis nagyszerű. Azt hittem, hogy valami furcsa ízű massza lesz ebből, de aztán meg rájöttem, hogy ez az erőssége, az össze nem illő ízek csudás kombója. Ezt figyeljétek:
3-4 fej (jónagy) lilahagyma
4 evőkanál méz
2 evőkanál balzsamecet
2 evőkanál olaj (olivaolaj jobb)
1 dl száraz vörösbor

bors
cukor

A hagymákat felkarikáztam, és gyűrűire szedtem, miközben a mézet felraktam kicsit karamellizálódni. Mikor rotyogott (Figyelemfigyelem: Könnyen leég, topon kell lenni agyilag.), beletettem a hagymát, majd ábrándozva nézegettem, mikor fonnyad össze. (Szépszó a fonnyad, használjuk gyakrabban!). Ezalatt egy külön edénykében a balzsamecetet, az olivaolajat, és a bort összekevertem és a hagymára öntöttem. Aztán sóborscukor ízlés szerint. Mi jó fűszeresen szeretünk mindent, és a hús jellegtelensége (a roston sült cuccok általában jellegtelenek, nem én voltam béna) simán elbír egy fűszeresebb köretet. Ez szépen fődögélt magának, addig békén is hagytam, amíg szirupos nem lett. És kész is.

A steakkrumpli: Kiváló köret azoknak, akik utálnak krumplit pucolni. (Pestiesen hámozni, de kitérdekel. Az pucol, osztkész.) - a krumplit mosás után szép nagy darabokra kell vágni, tápsi, vaj, kicsi víz, Horváthrozi steakburgonya fűszerkeveréke, csókolom, viszlát kb. egy óra múlva. (Még csak le sem kell fedni, de az ügybuzgók lefedhetik.)

A húst csak akkor sütöttük, illetve Gergő sütötte, mielőtt A Vendégek megérkeztek. Nagyon alapos gyerek ez a Gé, meg kell hagyni, még szépen le is fedte alufóliával, hogy ne száradjanak ki (a húsok, nem a vendégek), plusz rájöttem, hogy nem ismeri a lapogatni szót. Azé szeretem még.


Sajnálatos módon nem sikerült képet csinálni, mer mindent felfaltunk..:( Majd legközelebb, mer hogy lesz ismétlés hagymalekvár ügyben, az tuti.

Ja, a süti: Az erdei gyümölcsös cobbler volt.( A cobbler receptje má itten van rég.) - nagy tapsot kaptam! :)

2010. december 8., szerda

Egydé csudás karácsonyi ötlete

Bejegyezte: Emm dátum: 9:43 0 megjegyzés
Tisztelt Főszerkesztő Asszonyom :)

Az alábbi kategóriában indulnék a karácsonyi versenyben:

2. Karácsonyi kreatív ötletek, díszítés, kézzel készített karácsonyfa dísz, ajándéktippek

Szuperszónikus ötletemet nemhogy kitanátam, de meg is valósítottam (reménykedtem, hogy ezért bónusz ajándék is jár:), a végeredményről küldök egy leképet :)

Amennyiben valaki bátorkodna ezt utánam csinálni (nyomiknak is ajánlom, mer eccerű), leírnám a receptetet.

Hozzávalók:
kis szabadidő (ez lehet otthon is, kevésbé stresszes, de legjobb a munkahelyen felhalmozódott unalmas perceket erre fordítani).
egy A4-es lap (már sok is, mer abból vagy 3 ilyen csillicsillag kijön)
nyomtató (ez is lehet otthoni saját költségvetésű, de legjobb a munkahelyi:)
olló
kézügyesség (ettől akár el is tekinthetünk, mer garantált a sikerélmény)
meg kell egy kis ragacs is, mer anélkül szétesik, mint én egy jól átmulatott éjszaka után :)

Leírnám, hogy kell megcsinálni. 
Először is el kell kérni tőlem a mintát, meg a hajtogatási útmutatyót.
Azután egy laza mozdulattal szét kell nézni, hogy nehogy lássa valaki, hogy nem a munkával foglalkozol (ez csak a munkahelyi unatkozókra vonatkozik). Vigyázni kell, mer ha észreveszik, a állásoddal játszol.
Ha tiszta a levegő, gyorsan ki kell nyomtatni, feldarabolni, összehajtogatni, megragasztgatni. Ízlés szerint a tetejére lehet ragasztani egy Emm Főz-t ábrázoló kis rajzot, és má kész is a reklámcsillag.
Lehet emmfőz fát díszíteni vele, vagy emm főz ajándékra tenni, vagy csak simán ezt adni ajiba (ha tényleg nagyon olcsón akarod megúszni a karit). Szóval nagyon praktikusságos.
 
 

Ha valakinek kell a minta, forduljon hozzám a legnagyobb bizalommal, és savazzon. Köszönöm a lehátőséget :)

egy lelkes hódolód:
Egydé
 

Emm főz... Copyright 2009 Sweet Cupcake Designed by Ipiet Templates Image by Tadpole's Notez