2011. november 21., hétfő

Rákóczi túrós(os) muffin

Bejegyezte: Emm dátum: 9:12
Miután sikeresen hazaértünk otthonról (:), és a Kutya sem rókázta végig az utat, akkor kezdtük el várni a (rohadt) vendégeket. Gergő takarított, esküszöm, ha egyszer szobrot mintáznak róla, kérvényezni fogom, hogy Domestos mindenképpen legyen a kezibe'. Én meg ízesen káromkodtam sütöttem. Tudtam már, amikor Anya tippet adott,h mit süssek, hogy nem biztos, h annyira jó ötlet, mer tudvalevőleg a linzer tészta törik, mint a JóIsten, nade, akkor legyen mégis, megpróbázzuk. A következő szenvedésekből okuljon mindenki szépen, ami úgy fog bevonulni a világtörténelembe, hogy kenterbe veri Adrian Mole bármilyen megpróbáltatását, és külön fejezetet kap a MeliGergő musicalben.

A tészta: 15 dkg liszt, 10 dkg margarin, 5 dkg porcukor,1/2 zacskó sütőpor, 1 zacskó vaníliás cukor, 1 db tojássárgája,  reszelt citromhéj

Ezeket összegyúrjuk, ami persze nem egyszerű, feltéve ha az ember nem egy FeketeLaci, és nem egy JoshiBharat. (Ezt csak azért mondom, mer aki könnyen ledobja a láncot, mondjuk mint én,  annak elég durva pszichikai megpróbáltatás, hogy morzsolódik, nem áll össze, görcsöl a csuklója..) Aztán ezt kinyújtjuk. Maradjunk annyiban, hogy nem hátrány, ha ennél a résznél az ember egy Buddha, mer hogy itt már törik a történet, nem morzsolódik. Ok, tegyük fel, hogy ez is megvan. Aztán következik az agybaj azon fejezete, mikor nem találod a pogácsa szaggatót. (Aztán persze megvilágosodsz, hogy azért, mert nincs is. Eme súlyos hiányosságot kéretik a Jézuskával pótoltatni.) Na, elő a felespoharakkal. (Igen, akár _azért_ is.) Szaggatás. Így fog kinézni, ha a Isten is megsegít:

Ezeket a karikákat szépen beleillesztjük egy muffinsütőbe. (Aha, hát elég vékonyak lettek, mondjuk mint a papír, ezért rásegítettem még a maradék tésztával, eléggé Patchwork lett a sztori.) Jó, a (rohadt) vendégekért mindent. Lényeg a lényeg, úgy rakjuk bele, hogy legyen neki széle, mint egy kis kosárnak, így e:


Jön a túró: 25 dkg túrót,  1 tojássárgájával, 3 dkg cukorral ( többel vagy kevesebbel, attól függ, hogy milyen édes legyen a töltelék ) , 1 vaníliás cukorral, és citromhéjjal kikeverjük. (Ha hígnak látjuk, mehet bele egy kanál búzadara.) Mazsolát persze szintén nem találtam, pedig mi anno mazsola nagyhatalom voltunk, lövésem sincs, hová tűnhetett mind. Ráakadtam ugyan egy kétes eredetű zacskóra, amire az volt írva, hogy ,,MAZSOLA", de jobban hasonlított a darált lekváros mákra, mint bármi másra, így hát a jobb sorsra érdemes képződményt villlámgyorsan eltávolítottam, még mielőtt a rend és a tisztaság önjelölt nagykövete észrevette volna. (Gergő, imádlak! :)
A túró, ha valaki esetleg nem tudná, így néz ki:





Közben sült a tészta, 200 fokon, kb. 15 perc, amikor kicsit barnul, ki kell venni. A munkafolyamat további részét Gergőre bíztam, mer legalább neki stabilak az idegei. Ki kell szedni úgy a muffinsütőből a tésztát, hogy ne törjön el- ezen még Tom Cruise is izzadna, csak szólok.
10 dbot sikerült abszolválni, úgy gondoltam ez bőven elég lesz a (rohadt) vendégeknek. 

A tésztát vékonyan meg kell kenni lekvárral, találtam a hűtőben egy kisdobozosat, amiről rögtön meg is állapítottam, h tutira nem lesz elég, ezért rákényszerültem, hogy a Villányból kapott 3színű, 3ízű, nagy becsben, különleges alkalomra fenntartott lekvárt felbontsam. (Anya, csak mondom, az a lekvár...olyan, mint az álom. Gergővel körbeültök, és kiskanállal nyomtuk, nagyobb eperdarabok vannak benne, mint a fejem.)


Erre ment rá a túró, óvatosan, mer az is morzsálódik, mint a nemtudommi. (Nem merek má annyit káromkodni, mer állandóan rám van szólva.)

Aztán megcsináltam a habot a tetejire:(2 tojásfehérje , 12 dkg kristálycukor)

Ezt gőz fölött szépen felverem a géppel, persze fröcsköl, óvatosan bánjunk vele. Amikor már szép fényes, akkor má jó is. Gergő beletöltötte nekem a szuper habnyomómba, amit persze rögtön ,,Miezaszar"-ként definiált, de kösziszépen, ezt tőled kaptam..:D - ezzel a csodálatos szerkezettel felapplikáljuk a habot a sütire, és mehet is a sütőbe, 15-20perc, 100fok. 

És íme a végeredmény:



Mondjuk azt megjegyezném, hogy a (rohadt) vendégek nem jöttek, a Pokol tüzén fognak elégni, de a süti az persze elfogyott. (Ilyen esetekre mindenképpen tartsunk otthon egy Nagy Ő-t.)

2 megjegyzés on "Rákóczi túrós(os) muffin"

eperpanna on 2011. november 21. 11:43 írta...

imáááádom a stílusod!!
és a receptjeid.!
és hogy én ennek még a legnagyobb eltökéltséges "süssünkvalamispeciálisannehezet" időszakomban se fogok nekiállni, az biztos. de mmm, ahogy kinéz. szóval, leborulok előtted, hogy végigszenvedted. !!

Emmm on 2011. november 21. 11:51 írta...

Juhhúúúú, nagyon köszönöm, bearanyoztad a hétfőmet..:) (Azt még sose senkinek se nem sikerült.)
Meg lehet amúgy próbázni, ha minden kötél szakadna, és darabokra esne az összes tészta, akkor van az, h csoki öntet, mély tányér, hadd szóljon...:D

 

Emm főz... Copyright 2009 Sweet Cupcake Designed by Ipiet Templates Image by Tadpole's Notez