Narancsos-csokis csillagkeksz

Előrebocsájtom, hogy ilyen tökéletes tésztát az életemben nem csináltam még, vagy a recept volt jó, vagy én, vagy a csillagok (höhö) szerencsés együttállása, de minden jól alakult.

 
Mondjuk jelenleg agyvérzésem van, amit a főnököm idézett elő, sajnos nem írhatom le azt a sok, szabatos jelzőt, ami eszembe jut hirtelen. Alapfelállás: szörnyen uncsizik. És ha uncsizik, akkor vagy költözünk, vagy átépítünk. Ennek az átépítésnek vagyok én az áldozata, mer mindenki közül én fogom a legnagyobbat szo szívni, de hajthatatlan, és még aszongya, ,,ne legyél utálatos". Az utálatosság velem született, szeretem is, szeretek antiszociális is lenni, eszembe se jut elvenni például a szórólapokat, vagy a rámosolyogni a pénztárosra, esetleg banyatankokkal közlekedő kisnyugdíjasoknak átadni a helyem a buszon, amit nem mellesleg mindenféle szívbaj nélkül húznak át az ember lábán. (Csak mondom, mindig megnézem, hogy ki van-e festve a mama kezén a köröm, mer azoknak tényleg sose adom át a helyem, ha rúzs is van, akkor meg abszolút esélytelen. A kismamák/gyerekek/tényleg öregek persze kivételek, talán mégsem vagyok annyira reménytelen eset.) A Gergő miatt jobban aggódom, mer ilyeneket mond, hogy nem élhetünk úgy, hogy mindenkit utálunk, ő tök kedves, meg türelmes, meg emberbarát,én meg azt nem értem, hogy így hogy lehet élni.
Viszont képzeljétek, esküvő-fronton nagy előrelépések történtek: megvan a helyszín, a fotósunk, a RUHÁM, és a zenekar is. Szóval haladunk, következő lépés a ceremóniák szervezése, írtam is má' a papnak egy ímélt.:D- szerintem ez tök vicces, hogy lehet a pappal ímélezni, és nem azt várja, hogy béke-, mellékállásban postagalambot küldjek.

Ez a kekszes dolog meg abszolút stresszsütés volt, engem abszolút kikapcsol, lelazít, mondhatni hogy ez a hobbim. (Barkácsolni is nagyon szeretnék, jó lenne egy műhely, vagy legalább egy gyalupad, vagyhogyhíjják.) Áá, barkács, idén nagyon jó adventi-koszorú ötletem van,  plusz biztos csinálok majd likőröket, legalább akkor legálisan ihatok, és már tervezgetem a karácsonyi menüt, ez lesz az utolsó kari, amikor nem vagyunk házasok, ezt emberesen meg kell ünnepezni.


No,

30 dkg liszt
3 ek kakaópor
1 teáskanál, vagy másfél kávés kanál sütőpor
1 csomag vaníliáscukor
1 tojás
15 dkg étcsoki
2 narancs reszelt héja
10 dkg cukor
17, 5 dkg LÁGY margarin

A lisztet a sütőporral meg a kakaóporral elkeverjük, bele a margarin, és a tojás, gyúrgyúr, aztán belerakjuk a cukrokot, a reszelt narancshéjat. Közben gőz fölött felolvasztjuk az összetördelt étcsokit, és folyékony halmazállapotban azt is hozzáadjuk. Gyúrgyúr, nem adja fel, tészta lesz ebből, meglátja kend. És tényleg.

Kb. 5 mm, ami fél centi vastagra/vékonyra nyújtjuk (kinek milyen a arányérzékelése, ugye), és kiszaggatjuk bármilyen kiszaggatóval (van ennek vmi neve?), én a csillagot választottam, de csak azé, mer a Glória Öribaritől kapott félkarú-féllábú Mézi (nem, nem a kutyánk, hanem a igazi, a Shrekes) kiszaggatót sehol se találtam. (Gergő, ha ezt olvasod, márpedig olvasod, azonnal add elő, nem tudom, mit partizánkodsz má' megint, de nem tanálom sehol se. Megjegyzés vége.)

Szóval sütőpapíros tepsi, 180 fok, adagonként 10 perc, nem viccelek. (Egy tűpróbát megér, de az illatán érezni fogjátok, ha kész). Ez a mennyiség körülbelül 30 csillagra elég, bár én serényen nyomtam befelé a nyers tésztát  is, ez a heppem.
Elmondom nektek, azé szuperség ez a egész, mer bármilyen díszíthető, cukordrazsi, vagy hab, vagy pötty, vagy gyümölcs, minden jó rá. És kicsit karácsonyos is.


És a képek:

Szupergyors feketeerdő pohárkrém

..vannak napok, amikor hazaérünk melóból, és már a létezés puszta gondolata is fáraszt. Nekünk minden napunk ilyen.
A Gergőnek annyira meg van már hasadva a tudata, hogy eltökéltem, valamivel meglepem, ez így nem mehet tovább, na meg az én idegrendszeremre is ráfért a kényeztetés.
Tegnap egészen pontosan 3szor áztam ronggyá, amikor lelkesen és szökdécselve kiléptem a munkahelyem kapuján (nem viccelek, télleg van kapunk), amikor még szintén lelkesen vártam a buszt, majd amikor a Zebbel a délutáni körünket róttuk. A kutya szerencsére még nálam is jobban utálja az esőt, meg a vizes füvet, ezért egy önjelölt Audrey Hepburnként csak lábujjhegyen (meggyőződésem, hogy van lábbujjhegyük, kár is kötekedni velem) és méla undorral az arcán méltóztatik pisilni. Ha egyáltalán méltóztatik persze.

Aztán jött a fekete leves. Belépek, ehe mondom, végre nem ágyazott, dejó ez a Kutya istenem, jólnevelt, böcsületes, aha..Büszkeségem tartott egészen úgy 3 másodpercig, akkor szembesültem vele, hogy Mézirambo halálos ellenséget vélt felfedezni az én piros flipflop papucsomban, és szépenügyesen ki is iktatta őt. Valószínűnek tartom, hogy Mézinek is van egy listája az elpusztítandó dolgokról: 1. A csaj papucsa, 2. A csaj bárminemű ruhája, 3. Az a zöld virág a erkélyen, 4. A redőny, 5. A csávó papucsa, 6. A csávó játéka, ami röpül, és hangos, és ami egyszer beleakadt a szőrömbe,7. az udvaron sétáló emberek, végül, de nem utolsósorban 8. a csaj meg a csávója.
Mondjuk fenti kis mutatványnak meg is lett az eredménye, mer úgy elvertem a meggyalázott papuccsal, hogy még szerintem az anyja, Dönci is felsírt a Balatonon. (A lelkes állatvédőknek mondom csak, mielőtt elhurcoltatnának, és tömlöcbe vetnének: 10 percre rá kibékültünk, és azóta is nagy-nagy szeretetben élünk, esküszöm.)

Nade, ami történt még, nem volt kedvem mindzsózni ilyen tésztákkal, meg sütögetéssel, ezért hát készült ez, ami nem mellesleg tök jó, meg gyors is, meg el is kápráztattam az embert, aszonta, majdnem ez a kedvence a világon.

Tehát:

25 dkg túró
2-3 ek cukor
1 cs vaníliás cukor
1 ü meggybefőtt, vagy friss meggy kimagozva (maradtam a befőttes témánál, tökömnek se lett volna kedve magozgatni)
1 kisdoboz natúr joghurt
1 ek citromlé
1 csomag zabkeksz, vagy babapiskóta (babapiskótát akartam, de csak ilyen übermegacsaládi csomag volt, hát mondom az nekünk nem kell, életünk végéig nem fogyna el)
1 dl tej
1 ek kakaópor (simán elhagyható, ha zabkeksszel csináljuk)


A túrót a cukrokkal, a citromlével, és a natúr joghurttal simára keverjük, a zabkekszet összetördeljük, és megloccsantva kakaós tejjel egy pohárba halmozzuk, rá a túrós krém, aztán megy, megint keksz, megint krém, megint meggy. Addig csináljuk ezt, amíg el nem fogy, vagy amíg tele nem lesz a pohár. Ennyire egyszerű, nem hazudok.

És most hurrá, örvendjünk együtt a pénteken, hiszen tudjuk: Minél gyorsabban telik a péntek, annál hamarabb lesz hétfő. Höhö.

Tessék, képek is vannak, remélem komázni fogjátok: