Máglyarakás

Két dolgot utálok: Az egyik, ha valaki, hozzáteszem, névtelenül, nokomment, felháborodik azon, hogy engem dob ki egy receptre a google-kereső, és hogy nem regényt akar, hanem iránymutatást! Hát tehetek én arról, hogy a találati listán elől vagyok? Egyrészt. Másrészt meg, amennyi energiát arra fordított, hogy engem szapuljon, akár neki is állhatott volna kreatívkodni valamit azzal a nyomorult tőkehalfilével, ami megjegyzem, bárhogy könnyen, és gyorsan elkészíthető, nem egy nagy puki! Erről ennyit. (Ja, és nyugodtan minősítheted a stílusom, teljesen leszarom. :)
A másik meg, ha a tojássárgáját nem lehet normálisan szétválasztani a fehérjétől, és ki kell dobni. Na.

Nézzük csak ezt a máglyarakás dolgot! (Nem a klasszik lesz, azt előre mondom, aminek egyetlen oka volt, hogy nem volt itthon minden cucc fellelhető, úgyhogy kicsit átalakítottam az oridzsint.)

1 db fonott kalács ( A Zanya mondta, hogy bizonyára < fogok már ilyen szavakat is használni, hogy a ,,Névtelen" is jóllakjon, és növeljem az irodalmi jelleget :D>, jó lenne ez az egész kaláccsal, egyszer-kétszer megcsináltam már zsömlével, és nagyon szikkadt lett, meg ropogott, nem szottyosódott meg)
3 jó nagy alma
ízlés szerint mazsola (Dóri, tudomtudom, de gondolom kell az emberemre is)
ízlés szerint lekvár (nekem most eper volt, isteni vele)
kevés tej (csak a kalács megmerítéséhez kell)
vanília aroma
vaníliás cukor
fahéj
3 tojás fehérje (mehet több is, nyugodt szívvel)


A kalácsot felszeleteltem, és megmártogattam a vaníliás tejben (tej+aroma), és jól kicsepegtettem, hogy azé mégse essen szét, aztán egy sütőpapírral kibélelt tepsi aljára rakosgattam. Ezután megkentem eperlekvárral, de mivel elég kemény volt a lekvár, ezért inkább úgy mondanám, hogy rápötyögtettem kiskanállal, aztán megszórtam mazsolával.
Közben meghámoztam az almát, és lereszeltem, nem nyomkodtam ki a levit, hogy ne száradjon, facsartam rá egy kis citromlevet, hogy a barnulást is megelőzzem, fahéj+ vaníliás cukor, kész, ráhalmoztam a kalácsos dologra.
A maradék kalácsot, a tejes hadművelet után, a tetejére raktam. (Ez nem szükséges, csak lehet.)
Eztán ez bement a sütőbe, 175-180 fok, 25 perc.

Miután már jó, terjengő almaillat volt, akkor felvertem a tojásfehérjét egy csipet sóval, rákanalaztam a tetejére. és elsimítottam. Visszatoltam, még 10 perc, amíg a hab elkezd pirulni.

Kész, Csillagszületik közben az egész el is fogyott, de előtte még résen voltam, és készült kép, tessék:

A képeket köszönöm a Szelermemnek! :)

Sárgabarackos-kekszes csokissüti

Hozzávalók: 20 dkg háztartási keksz, 2 ek méz, 2 ek sárgabaracklekvár, fél csomag mazsola, 2 ek kakaópor, 5 sárgabarack, tej, 100 g kockamargarin

A kezdő felállás: süti kell. Oké. Nade, mi van itthon? A klasszikus sütős sütiket nem annyira komálom, oké, ez meg nem igaz. A valóság: annyira sosem sikerül, hogy szeressem csinálni.
Szóval, kell vmi, ami könnyű, gyorsan letudom, és finom. Hát ez az:

A kekszet vmivel darabokra törjük, én kicsit arcoskodtam, és még a zacskójában könyökkel oldottam meg. Annyi a lényeg, hogy jó darabos legyen.
Utána langyos tejbe beáztattam a mazsolát. (Nem kifejezetten szeretem, jobb lett volna kihagyni, de Gé vagy megölt volna, vagy iszonyatosan elver, úgyhogy nem spóroltam ki.)
Feltettem főni a vajat a mézzel meg a lekvárral, kicsit odakozmált, mert ugye senki nem mondta nekem, hogy kevergessem is..Amúgy is, a mézzel óvatosan, nagyon könnyen leég. (Így hát nem is voltam hibás.)
A kekszbe beletettem a nagyon apróra vágott sárgabarackot, meg a lecsöpögtetett mazsolát, plusz a kakaóport. (Én mindig Szerencsit használok, mert annak szép a színe is, meg jó keserű is.)
Kicsit hagytam állni, majd ráöntöttem a vajas cuccot, és jól összekevertem.
Tortaforma híján egy négyzet alakú műanyag edénybe tettem, és mehetett a hűtőbe.
Eredetileg terveztem ráolvasztani tejcsokit is, de azt már igazán túlzásnak találtam, így is nagyon édes lett. Meg nem mellesleg finom is.