Szeretem ha jönnek hozzánk vendégek. Pontosítok: szeretem ha jönnek a vendégek, mikor meg van beszélve, viszonylag pontosan érkeznek, szeretem, ha esznek és gyorsan távoznak. (a bruttó 20 perces látogatásban már a desszert, az aktuálpolitika, a valóvilág, és a k*cs*gfőnök megvitatása is legyen benne.)
A tegnapi vendégek, Szamanta és Armando remek vendégeknek bizonyultak, szépen ettek (bár terítőt szándékosan nem raktunk fel..:), mindent elfogadtak, megsimogatták a kissé felfokozott érzelmi állapotban lévő ebet, (aki rajongással figyelte Andort, bár Glória szerint csak barátság lehet köztük, semmi több.), majd távoztak.
Nade, a vacsora:
A hús: Egészen pontosan 1 kg csirkemellet szép nagy szeletekre vágtam, és kábé egy órácskára a hűtőbe raktam a következő ,,páccal" (Azért van idézőjelben a pác, mert gyakorlatilag csak megmutattam neki a csirkét, alig állt benne, az egy óra az tök kevés. De mivel dolgozó nő vagyok, ennyire volt idő, sajnálom.)
4 evőkanál méz, 2 evőkanál olivaolaj, szárított petrezselyem, só,bors, egy fél narancs reszelt héja - ezzel szépen bekenegettem a szeleteket, plusz narancskarikákat tettem mellé, és mehetett a hűtőbe.Viszlát.
A hagymalekvár: Csak szuperlativuszokban vagyok képes beszélni erről, komolyan. Körülbelül 15 perc alatt kész, semmi flikkflakk, mégis nagyszerű. Azt hittem, hogy valami furcsa ízű massza lesz ebből, de aztán meg rájöttem, hogy ez az erőssége, az össze nem illő ízek csudás kombója. Ezt figyeljétek:
3-4 fej (jónagy) lilahagyma
4 evőkanál méz
2 evőkanál balzsamecet
2 evőkanál olaj (olivaolaj jobb)
1 dl száraz vörösbor
só
bors
cukor
A hagymákat felkarikáztam, és gyűrűire szedtem, miközben a mézet felraktam kicsit karamellizálódni. Mikor rotyogott (Figyelemfigyelem: Könnyen leég, topon kell lenni agyilag.), beletettem a hagymát, majd ábrándozva nézegettem, mikor fonnyad össze. (Szépszó a fonnyad, használjuk gyakrabban!). Ezalatt egy külön edénykében a balzsamecetet, az olivaolajat, és a bort összekevertem és a hagymára öntöttem. Aztán sóborscukor ízlés szerint. Mi jó fűszeresen szeretünk mindent, és a hús jellegtelensége (a roston sült cuccok általában jellegtelenek, nem én voltam béna) simán elbír egy fűszeresebb köretet. Ez szépen fődögélt magának, addig békén is hagytam, amíg szirupos nem lett. És kész is.
A steakkrumpli: Kiváló köret azoknak, akik utálnak krumplit pucolni. (Pestiesen hámozni, de kitérdekel. Az pucol, osztkész.) - a krumplit mosás után szép nagy darabokra kell vágni, tápsi, vaj, kicsi víz, Horváthrozi steakburgonya fűszerkeveréke, csókolom, viszlát kb. egy óra múlva. (Még csak le sem kell fedni, de az ügybuzgók lefedhetik.)
A húst csak akkor sütöttük, illetve Gergő sütötte, mielőtt A Vendégek megérkeztek. Nagyon alapos gyerek ez a Gé, meg kell hagyni, még szépen le is fedte alufóliával, hogy ne száradjanak ki (a húsok, nem a vendégek), plusz rájöttem, hogy nem ismeri a lapogatni szót. Azé szeretem még.
Sajnálatos módon nem sikerült képet csinálni, mer mindent felfaltunk..:( Majd legközelebb, mer hogy lesz ismétlés hagymalekvár ügyben, az tuti.
Ja, a süti: Az erdei gyümölcsös cobbler volt.( A cobbler receptje má itten van rég.) - nagy tapsot kaptam! :)
2011. február 24., csütörtök
2011. január 25., kedd
Tehenes muffin
Előrebocsájtom, még mielőtt bárki megkérdőjelezné az ép elmémet, hogy a nevét ugyan én adtam ennek a dolognak, de semennyi tehenet nem tartalmaz, nyomokban sem, csupán csak küllemében hasonlít erre a csodálatos jószágra.
Gé hazapengetett egy egész napra, és mire visszajött, mondom meglepem. Két dolgot tud nagyon értékelni a hazatérésekor: ha van süti, meg ha rend van. (A rendet már teljesítettem, bár a Kutya mindig aktívan gondoskodik arról, hogy legyen mit takarítani, sajnálatos módon még mindig nem nevezhető szoba-kompatibilisnek.)
Mivel jófáradt voltam, a vizsgaidőszak és én nem vagyunk nagyon jó barátok, ezért kigondoltam, hogy oké , hogy süti, meg meglepetés, meg szelerem, de ne kelljen má' pöcsölni egy fikarcnyit se, ezért döntöttem a muffin mellett. (Szégyen és gyalázat, még mindig lógok Oroszancsinak a smarties-os verzióval, nagyon ciki vagyok.)
2,5 dl tej
3 tojás
6 dkg cukor
4 dkg liszt
5 dkg vaj
2-3 evőkanál kakaópor
1 csomag vaníliás cukor
1/2 tábla Milka csoki (igazából bármilyen csoki jau, nekünk ez volt itthon)
A tejből, a lisztből és a vajból besamel mártást csinálunk, amit úgy a legkönnyebb csomómentesre, hogy szépen fokozatosan öntögetjük hozzá a tejet, és keverjük, mint állat. Nekem ez jócskán meghaladta a képességeimet, mer full csomós lett a egész, valószínűleg nem kevertem elég intenzivitással, mer közben a fél szememet a Kutyán tartottam, aki lelkesen rágta a szekrény csücskét. Mikor már elég sűrű (értsd: csomós), hozzáadjuk a vanilíás cukrot.
Aztán felverjük a tojásokat a cukorral, szép habosra, és hozzáadjuk a főzött krémhez. (A krém ebben az esetben költői túlzás, maradjunk annyiban, hogy a fazékban lévő csomós dologhoz).
Ezt az egészet elfelezzük, és az egyik felébe rakjuk az olvasztott csokit, meg a kakaóport. (Nem tudom, hogy sikerült, de olyan szinte odaégettem a csokit, miközben olvasztottam, hogy az vmi förtelem, majdnem meghiúsult a egész sütés. Aztán eszembe jutott, h gőz fölött kellett volna, nem csak úgy..) Kicsit sűrűbb lesz a kakaós rész, a kakaópor miatt ugye, ne is próbálkozzunk a kiegyenlítéssel, mer így legalább nem fog összefolyni, ettől lesz foltos a sütink.
Muffinsütőbe, amit kibéleltem minyon-papírral, kanalaztam szépen felváltva a tésztát, és betoltam a sütőbe, kb. egy óra. 180fok. Csak szólok, hogy ne nyitogassuk, mer olyan orvul lelapul, hogy legszívesebben a ember sírva fakadna- velem is pont ez történt...Mondjuk ízre pöcc lett, el is fogyott a egész iziben.
2011. január 17., hétfő
A világ legegyszerűbb tiramisuja
Miután szombat délután visszaérkeztem Pestre (ha valaki megállított volna a rózsaszín gurulós bőröndömmel, ami színültig volt rakva HÚSsal, simán szervkereskedőnek, vagy a texasi láncfűrészes reinkarnációjának nézhetett volna), eltökéltem magamban, hogy én ugyan már semmit se nem főzök, mert hála anyának, roskadásig vagyunk kajával, másrészt meg a lelkesedésem is alábbhagy mindig ebben a szar időben. Aztán vasárnapra módosítottam a terveimet, mert azé' csak kéne vmi leves, meg kéne vmi süti is, lehetőleg sok legyen, meg hizlaljon. (Várnám már, hogy hízzunk egy kicsit mindketten Gével, és ne úgy nézzünk ki, mint 2 izmos fűszál, meg amúgy meg azt ígérték nekem, hogy ,,Na, majd ha lerakod a cigit, lyányom, na majd akkor hízásnak eredsz" - aztán meg semmi. Úgyhogy csalás ez a egész.)
Ezért van az, hogy sütit eszünk sütivel, meg zsírral, próbálkozunk mi ezerrel, de egyelőre semmi.
Nade, itten van ez a príma tiramisu recept, amit tényleg nem lehet sem elrontani, sem nem megenni, mer nagyon-nagyon finom, de nem igazán update, igaz, ami igaz.
1 doboz Dr. Oetker tiramisu por
2 dl tej
1,5 dl habtejszín
fél zacskó babapiskóta
2 adag kávé
kevés mandulaaroma
cukor
Nem ismertem ezt a tiramisu-por dolgot, kicsit szkeptikus is voltam, mondjuk én kifejezetten nem szeretem a műanyag ízű cuccokat, de úgy voltam vele, hogy egy próbát simán megér. (Nem mellesleg: körülbelül 300.- Ft-ba kerül, 4 főnek elegendő, ha semmit se nem teszel hozzá, akkor is simán ehető, és 2 perc alatt megvagy vele.) Ezt a port kellett összehabverőzni 2 dl hideg tejjel, amiből egy szuper habos, könnyű krém jött létre, ebbe öntöttem a már szintén felvert habtejszínt, és jó alaposan összekevertem.
Aztán az történt, hogy mondom, jóvan, gyorsan behajigálom a babapiskótát a mandulás-tejes-cukros forró kávéba, hogy jól megszívja magát, és pihepuha legyen, erre meg mi történt? Nem leejtettem a egész kávéfőzőt? Mer az van, hogy nekünk ilyen kis kotyogónk van, annak vagyunk az elkötelezett, feltétlen hívei (ugyan már a harmadikat gyalázom meg, az elsőnek a füle leolvadt, mer elfelejtettem bele kávét is meg vizet is tenni, és úgy raktam fel főni, a második meg csak simán elromolódott, abban nem voltam ludas kicsit se.)- amúgy szerintem má' ennek sincsen füle, csak má semmi emlékezetem, hogy ezzel mi történt. Szóval elejtettem, az egész terítő csupa kávé lett, plusz az egyik szék is elég csúnyán nézett rám. Erre az esetre mindenképpen tartsunk otthon egy NagyŐt, a NagyŐk remekül értenek az ilyen helyzetek megoldásához, valamint a konyha közepén hüppögő szerencsétlen áldozat könnyeinek felitatásához.
Gergő elvitte a már szebb napokat is látott terítőt magával, plusz megmentett egy kevés kávét is (mondom én, hogy hős:), tehát zavartalanul folytathattam a munkálatokat.
A piskótákat beáztattam, egy jénai tál aljára tettem, ráment egy sor hab, aztán megint piskóta, megint hab, ez egészen addig tartott, amíg el nem fogytak a dolgok. A tetejére keserű kakaópor, aztán hűtő. Kb. egy hadseregnyi adag keletkezett, de nekünk már estére elfogyott...:)
Ezért van az, hogy sütit eszünk sütivel, meg zsírral, próbálkozunk mi ezerrel, de egyelőre semmi.
Nade, itten van ez a príma tiramisu recept, amit tényleg nem lehet sem elrontani, sem nem megenni, mer nagyon-nagyon finom, de nem igazán update, igaz, ami igaz.
1 doboz Dr. Oetker tiramisu por
2 dl tej
1,5 dl habtejszín
fél zacskó babapiskóta
2 adag kávé
kevés mandulaaroma
cukor
Nem ismertem ezt a tiramisu-por dolgot, kicsit szkeptikus is voltam, mondjuk én kifejezetten nem szeretem a műanyag ízű cuccokat, de úgy voltam vele, hogy egy próbát simán megér. (Nem mellesleg: körülbelül 300.- Ft-ba kerül, 4 főnek elegendő, ha semmit se nem teszel hozzá, akkor is simán ehető, és 2 perc alatt megvagy vele.) Ezt a port kellett összehabverőzni 2 dl hideg tejjel, amiből egy szuper habos, könnyű krém jött létre, ebbe öntöttem a már szintén felvert habtejszínt, és jó alaposan összekevertem.
Aztán az történt, hogy mondom, jóvan, gyorsan behajigálom a babapiskótát a mandulás-tejes-cukros forró kávéba, hogy jól megszívja magát, és pihepuha legyen, erre meg mi történt? Nem leejtettem a egész kávéfőzőt? Mer az van, hogy nekünk ilyen kis kotyogónk van, annak vagyunk az elkötelezett, feltétlen hívei (ugyan már a harmadikat gyalázom meg, az elsőnek a füle leolvadt, mer elfelejtettem bele kávét is meg vizet is tenni, és úgy raktam fel főni, a második meg csak simán elromolódott, abban nem voltam ludas kicsit se.)- amúgy szerintem má' ennek sincsen füle, csak má semmi emlékezetem, hogy ezzel mi történt. Szóval elejtettem, az egész terítő csupa kávé lett, plusz az egyik szék is elég csúnyán nézett rám. Erre az esetre mindenképpen tartsunk otthon egy NagyŐt, a NagyŐk remekül értenek az ilyen helyzetek megoldásához, valamint a konyha közepén hüppögő szerencsétlen áldozat könnyeinek felitatásához.
Gergő elvitte a már szebb napokat is látott terítőt magával, plusz megmentett egy kevés kávét is (mondom én, hogy hős:), tehát zavartalanul folytathattam a munkálatokat.
A piskótákat beáztattam, egy jénai tál aljára tettem, ráment egy sor hab, aztán megint piskóta, megint hab, ez egészen addig tartott, amíg el nem fogytak a dolgok. A tetejére keserű kakaópor, aztán hűtő. Kb. egy hadseregnyi adag keletkezett, de nekünk már estére elfogyott...:)
2011. január 12., szerda
Sütőtök krémleves
Szörnyű lelkiismeret furdalás gyötör már egy ideje, hogy mennyire elhanyagoltam a blogot, ami nem azt jelenti, hogy nem főztem, hanem hogy nem írtam. Ennek több oka is van, amibe most nem mennék bele, viszont az tény, hogy az okok többsége rajtam kívül álló, eleve mondjuk net sem volt, még a közelben sem. Próbáltam én nagyon lelkesen rácsatlakozni a szomszédra, de a szomszédnak se volt, úgyhogy csak fejben írtam. :)
Tök sok minden történt amúgy decemberben meg eddig januárban, az egyik legfontosabb, hogy újra elkezdtem hinni a pozitív gondolkodás erejében, és rájöttem, hogy minden kibírható, csak elég erő kell hozzá, ami főként az emberből, saját magából fakad, valamint letettük Gével együtt a cigit, ő 11, én 9 év aktív dohányzás után. Nagyon büszke vagyok magunkra, tényleg. :) Mióta nem cigizünk, azóta mondjuk iszunk, fáj a fejünk, nem alszunk, fáj a gyomrom, és kissé meg van tépázva az idegrendszerünk, tehát drága barátaim, dohányozzatok, az még mindig sokkal kevesebbe kerül, mint a fenti tünetek kezeltetése. Előnyként azt tudom elmondani, hogy még a kávé sem esik jól, nincs kedvünk felkelni, behányunk a füsttől, Gé rákapott a szivarra, ami klasszisokkal büdösebb, úgyhogy tényleg megérte..:D (Persze, viccezek csak, hosszú távon biztos jó lesz...sóhaj.)
Ideje lenne rátérni a levesre, mi?
A hozzávalók: (csak később vettem észre, hogy az adott mennyiség 4-5 főre szól!)
1 kg sütőtök
1 nagy krumpli
1 alma
1 fej hagyma
3 ek méz
2 húsleveskocka
2 dl tejszín
5 dkg vaj
sóborsszerecsendió
1-2 dl víz
balzsamecet
Kihasználtam az alkalmat, hogy Gergő eltolta a bringát, a kutya meg bealudt, így nyugodtan kotyvaszthattam kedvemre, meg berreghettem az új, csudálatos botmixeremmel.. (Imáim meghallgattattak, és a névnapi ajándékmanó előrukkolt vele. És hoppá, a konyhai flottamenedzsmentem év végi számvetése szerint már egész jól állok, van már habverőőőm, meeeeg mérleeeegeeem is, éljenéljen!:)
No, a sütőtököt (darabolva vettem a Eszkóban, nem szerencsétlenkedtem az ilyen magozással meg ilyenekkel, abból mindig csak a baj van.), belegöngyöltem alufóliába, ami mint kiderült, tök felesleges volt, mer egyáltalán nem sült jobban, meg gyorsabban, mint anélkül. Körülbelül ennek olyan 50-60 perc kell, a várakozásért viszont kárpótol az illata..:)
Közben nekiláttam a levesnek, a hagymát felaprítottam és a vajjal együtt (igen, együtt, a vaj gyorsan leég) feltettem sülni. Mikor szép üveges lett, rákanalaztam a mézet, amitől szépen megkaramellizálódott, közben felkockáztam a nyers krumplit és az almát.
A hagymás balhét felöntöttem vízzel, rátettem a két húsleveskockát ( az egyik gyanúsan pörkölt-alap kockának tűnt, úgyhogy azt gyorsan kihalásztam, és azzal a lendülettel kihajítottam.), az almát és a krumplit, majd szépen várakoztam, hogy ez az egész megpuhuljon.
Olyan gyönyörűséges állaga, és olyan finom íze lett ennek a dolognak, hogy azon gondolkozom, hogy vajon mihez lehetne még ezt felhasználni, akinek van ötlete, írjon!
Belevagdaltam a sütőtököt, és nekiestem a botmixerrel. Egy nagyon sűrű, homogén pépet kaptam, ami első ránézésre nem volt túl bizalomgerjesztő, de aggodalomra semmi ok, mer ízre zseniális. (Akinek van otthon küldhet rá egy kis kakukkfüvet, meg frissen facsart narancslevet)
Mehet rá a tejszín, annyi, amennyivel a tetsző sűrűséget megkapjuk, nekem 2 dl kellett. Sóborsszerecsendió, meg egy lötty balzsamecet. (a balzsamecettől simán el lehet tekinteni).
Szórhatunk rá hántolt tökmagot, vagy esetleg mandulát, ahogy tetszik. Mi nem tettünk rá semmitse, mer az volt, hogy vettem tökmagot, viszont héjastul, aztán kinek esett má' jó 5 perc aktív botmixerezés után még hántolni is. (meg nem mellesleg, hogy?)
Tök sok minden történt amúgy decemberben meg eddig januárban, az egyik legfontosabb, hogy újra elkezdtem hinni a pozitív gondolkodás erejében, és rájöttem, hogy minden kibírható, csak elég erő kell hozzá, ami főként az emberből, saját magából fakad, valamint letettük Gével együtt a cigit, ő 11, én 9 év aktív dohányzás után. Nagyon büszke vagyok magunkra, tényleg. :) Mióta nem cigizünk, azóta mondjuk iszunk, fáj a fejünk, nem alszunk, fáj a gyomrom, és kissé meg van tépázva az idegrendszerünk, tehát drága barátaim, dohányozzatok, az még mindig sokkal kevesebbe kerül, mint a fenti tünetek kezeltetése. Előnyként azt tudom elmondani, hogy még a kávé sem esik jól, nincs kedvünk felkelni, behányunk a füsttől, Gé rákapott a szivarra, ami klasszisokkal büdösebb, úgyhogy tényleg megérte..:D (Persze, viccezek csak, hosszú távon biztos jó lesz...sóhaj.)
Ideje lenne rátérni a levesre, mi?
A hozzávalók: (csak később vettem észre, hogy az adott mennyiség 4-5 főre szól!)
1 kg sütőtök
1 nagy krumpli
1 alma
1 fej hagyma
3 ek méz
2 húsleveskocka
2 dl tejszín
5 dkg vaj
sóborsszerecsendió
1-2 dl víz
balzsamecet
Kihasználtam az alkalmat, hogy Gergő eltolta a bringát, a kutya meg bealudt, így nyugodtan kotyvaszthattam kedvemre, meg berreghettem az új, csudálatos botmixeremmel.. (Imáim meghallgattattak, és a névnapi ajándékmanó előrukkolt vele. És hoppá, a konyhai flottamenedzsmentem év végi számvetése szerint már egész jól állok, van már habverőőőm, meeeeg mérleeeegeeem is, éljenéljen!:)
No, a sütőtököt (darabolva vettem a Eszkóban, nem szerencsétlenkedtem az ilyen magozással meg ilyenekkel, abból mindig csak a baj van.), belegöngyöltem alufóliába, ami mint kiderült, tök felesleges volt, mer egyáltalán nem sült jobban, meg gyorsabban, mint anélkül. Körülbelül ennek olyan 50-60 perc kell, a várakozásért viszont kárpótol az illata..:)
Közben nekiláttam a levesnek, a hagymát felaprítottam és a vajjal együtt (igen, együtt, a vaj gyorsan leég) feltettem sülni. Mikor szép üveges lett, rákanalaztam a mézet, amitől szépen megkaramellizálódott, közben felkockáztam a nyers krumplit és az almát.
A hagymás balhét felöntöttem vízzel, rátettem a két húsleveskockát ( az egyik gyanúsan pörkölt-alap kockának tűnt, úgyhogy azt gyorsan kihalásztam, és azzal a lendülettel kihajítottam.), az almát és a krumplit, majd szépen várakoztam, hogy ez az egész megpuhuljon.
Olyan gyönyörűséges állaga, és olyan finom íze lett ennek a dolognak, hogy azon gondolkozom, hogy vajon mihez lehetne még ezt felhasználni, akinek van ötlete, írjon!
Belevagdaltam a sütőtököt, és nekiestem a botmixerrel. Egy nagyon sűrű, homogén pépet kaptam, ami első ránézésre nem volt túl bizalomgerjesztő, de aggodalomra semmi ok, mer ízre zseniális. (Akinek van otthon küldhet rá egy kis kakukkfüvet, meg frissen facsart narancslevet)
Mehet rá a tejszín, annyi, amennyivel a tetsző sűrűséget megkapjuk, nekem 2 dl kellett. Sóborsszerecsendió, meg egy lötty balzsamecet. (a balzsamecettől simán el lehet tekinteni).
Szórhatunk rá hántolt tökmagot, vagy esetleg mandulát, ahogy tetszik. Mi nem tettünk rá semmitse, mer az volt, hogy vettem tökmagot, viszont héjastul, aztán kinek esett má' jó 5 perc aktív botmixerezés után még hántolni is. (meg nem mellesleg, hogy?)
2010. december 8., szerda
Tonhalas tortilla tekercs (Fekete Dorka)
Na baba:
Annak, aki a halászlé, rántott hal és harcsapaprikás szentháromságát szeretné bővíteni karácsonykor.
Kicsit macerás, de a végeredmény 5 perc alatt elfogyott nálunk. Az összes bonyodalom a tészta, de
ez sem vészes és szerintem nem éri meg csillió sok pénzért bolti tortilla lapokat venni.
Szóval a lapok:
A töltelék mindenki fantáziájára van bízva, én a következőképp csináltam: 2 paradicsom kis kockára vágva, 1 póré karikázva, egy kígyóubi szintén kis kockára, pár salátalevél, egy nagy paprika kis kockáa, vágva, 2 db konzerv tonhal-nem kell a rio mare, mert semmivel sem tud többet, mint a fele annyiért kapható többi tonhalkonzerv.
Fokhagymás citromos szósz:
Összeállítás:
A tortilla lapokra ráhelyezünk, a mérettől függően egy vagy két salátalevelet, rá jöhet a tonhal, majd a zöldségek, végül locsoljuk meg a szósszal és a lapot hajtsuk félbe.
Nagyon finom, szerintem.
Annak, aki a halászlé, rántott hal és harcsapaprikás szentháromságát szeretné bővíteni karácsonykor.
Kicsit macerás, de a végeredmény 5 perc alatt elfogyott nálunk. Az összes bonyodalom a tészta, de
ez sem vészes és szerintem nem éri meg csillió sok pénzért bolti tortilla lapokat venni.
Szóval a lapok:
- 50 dkg liszt
- 1 teáskanál sütőpor
- 1 teáskanál só
- 3 dl langyos víz
A töltelék mindenki fantáziájára van bízva, én a következőképp csináltam: 2 paradicsom kis kockára vágva, 1 póré karikázva, egy kígyóubi szintén kis kockára, pár salátalevél, egy nagy paprika kis kockáa, vágva, 2 db konzerv tonhal-nem kell a rio mare, mert semmivel sem tud többet, mint a fele annyiért kapható többi tonhalkonzerv.
Fokhagymás citromos szósz:
- 2 gerezd fokhagyma
- frissen őrölt bors
- só
- 1 citrony leve
- pár levél petrezselyem
- 2evőkanál olaj
Összeállítás:
A tortilla lapokra ráhelyezünk, a mérettől függően egy vagy két salátalevelet, rá jöhet a tonhal, majd a zöldségek, végül locsoljuk meg a szósszal és a lapot hajtsuk félbe.
Nagyon finom, szerintem.
Egydé csudás karácsonyi ötlete
Tisztelt Főszerkesztő Asszonyom :)
Az alábbi kategóriában indulnék a karácsonyi versenyben:
2. Karácsonyi kreatív ötletek, díszítés, kézzel készített karácsonyfa dísz, ajándéktippek
Szuperszónikus ötletemet nemhogy kitanátam, de meg is valósítottam (reménykedtem, hogy ezért bónusz ajándék is jár:), a végeredményről küldök egy leképet :)
Amennyiben valaki bátorkodna ezt utánam csinálni (nyomiknak is ajánlom, mer eccerű), leírnám a receptetet.
Hozzávalók:
kis szabadidő (ez lehet otthon is, kevésbé stresszes, de legjobb a munkahelyen felhalmozódott unalmas perceket erre fordítani).
egy A4-es lap (már sok is, mer abból vagy 3 ilyen csillicsillag kijön)
nyomtató (ez is lehet otthoni saját költségvetésű, de legjobb a munkahelyi:)
olló
kézügyesség (ettől akár el is tekinthetünk, mer garantált a sikerélmény)
meg kell egy kis ragacs is, mer anélkül szétesik, mint én egy jól átmulatott éjszaka után :)
Leírnám, hogy kell megcsinálni.
Először is el kell kérni tőlem a mintát, meg a hajtogatási útmutatyót.
Azután egy laza mozdulattal szét kell nézni, hogy nehogy lássa valaki, hogy nem a munkával foglalkozol (ez csak a munkahelyi unatkozókra vonatkozik). Vigyázni kell, mer ha észreveszik, a állásoddal játszol.
Ha tiszta a levegő, gyorsan ki kell nyomtatni, feldarabolni, összehajtogatni, megragasztgatni. Ízlés szerint a tetejére lehet ragasztani egy Emm Főz-t ábrázoló kis rajzot, és má kész is a reklámcsillag.
Lehet emmfőz fát díszíteni vele, vagy emm főz ajándékra tenni, vagy csak simán ezt adni ajiba (ha tényleg nagyon olcsón akarod megúszni a karit). Szóval nagyon praktikusságos.
Ha valakinek kell a minta, forduljon hozzám a legnagyobb bizalommal, és savazzon. Köszönöm a lehátőséget :)
egy lelkes hódolód:
Egydé
2010. december 6., hétfő
Narancsos-csoki fondant (Orosz Glória)
Tisztelt Szerkesztőség!
Narancsos-csoki fondant (csak csokifüggőknek!)
A sütőformákba helyezzük a masszát. Itten több választás van: muffin formák, szuflé forma, muffin formától kicsit nagyobb hőálló edény. Lehet ez a tepsis muffinsütő is, de akkor számolni kell azzal, hogy térdig fog érni a kakaó.
Szeletrek, és ímhol a recept:
- 100 g vaj
- kakaópor
- 100 g min. 70%-os narancsos étcsoki
- csipetnyi őrült chilli
- 2 tojás
- 2 tojássárgája
- 120 g cukor
- 100 g őrült mandula (esetleg liszt, de inkább mandula)
A sütőt 160 fokra állítjuk, a vajat és a narancsos csokit forrásban lévő víz felett egy kisebb lábasban felolvasztjuk, hozzáadjuk a csipetnyi őrült chillit. Addig keverjük, amíg egyenletes masszaszerű lesz, félretesszük.
Az egész tojásokat, a tojássárgáját és a cukrot tegyük egy edénybe, és elektromos habverővel keverjük össze, habosítsuk.
A masszát a hüledező csokikeverékhez adjuk, és elkeverjük. Keverjük hozzá az őrült mandulát (esetleg a lisztet, de tényleg inkább ne azt).
A sütőformákba helyezzük a masszát. Itten több választás van: muffin formák, szuflé forma, muffin formától kicsit nagyobb hőálló edény. Lehet ez a tepsis muffinsütő is, de akkor számolni kell azzal, hogy térdig fog érni a kakaó.
Mert mivelhogy a terv a következő: egy kis vajat mikróban felolvasztunk, ecsettel kikenjük a formákat. Utána egy percre be a fagyasztóba, majd megint bekenjük a vajjal. Ezután a kakaóval "kilisztezzük". Ha külön formáink vannak, akkor szuper, mert átöntögetjük egyik formából a másikba. De ha egy muffinsütőnk van, sok kis lyukkal, na akkor lesz csupa kakaó minden. De végül is sebaj, marha mókás látvány lesz. (erre esetleg megoldás a muflonpapír, de akkor nem olyan vicces)
Szóval ezután beleöntögetjük a masszát, köbö 6 muflonnyi jön ki ennyi adagból.
Betoljuk a sütőbe. Állítólag muflon méretnél 8 perc, szuflé formánál 12. Az eredeti recept szerint nem szabad feljönnie, különben muffin lesz belőle. De igazából a következő a teendő: sűrűn nézegessük 6 perc után, hogy mikor keményedik meg a teteje. Hiába nézegetjük, ez akkor történik meg, amikor egyáltalán nem számítunk rá. "Úristen, feljönnek!" csatakiáltással azonnal kapjuk ki, és akkor még elvileg jó. Az eredmény egy kívülről muflonnak tűnő, de belül csodásan forró, narancsillatú csokikrémes barna kis cuki gombóc. Ha szilikonos formában csináltuk, vagy sütőpapíros megoldással, akkor ki is tudjuk venni a formából, és nagyon szép (de még mindig nem vicces). Vaníliás fagyival tálalhatjuk, de magában is nagyon finom.
Egy normális ember egyszerre egy darabot tud megenni belőle, esetleg kettőt.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
