Almakompót

Gergő szerint (merhogy az történt, hogy aszonta a GERGŐ, hogy ne Gézzek többet) az almakompót nyomor. Hátkösziszépen.

Van nekem egy Sanyikollégám, aki nyugdíjas sünhöz méltón általában szőlőpálinkával kezdi reggelt, és a ,,Szolgálunk és védünk" ideához hűen általában társat is keres ehhez. Ez ma én lettem, úgyhogy az utca kellős közepén az ún. ,,szolgálati pohár" (decis) áldozatául estem. Éljen a szerda, már csak a Dr. House miatt is.

Az egész almakompót-láz onnan gyökeredzik, hogy volt otthon egy csomó almánk, ami a Jóég tudja, hogy került oda, plusz 4 bontott, ismeretlen eredetű egész szegfűszeg. Az utóbbinak nálunk, ha úgy van (..és mint tudjuk, általában úgy van) a forralt borban landol, egyéb felhasználási javaslatát nem is ismerem, és annyira nem is akarom.

Az almakompóthoz köll:

1,5 kg alma
6-8 ek cukor  (ki, hogy szereti, én 6ot raktam)
6-8 szegfűszeg (én 10et raktam, csak h fogyjon)
1 vaníliarúd (előre szólok, hogy drága, 500 Ft körül van, de megéri!!!!)
1 citrom

Az almákat szépen meghámozzuk és kockákra vágjuk, ezután pedig citromos vízbe tesszük, hogy ne barnuljon meg. (Közben pedig árgus szemekkel vizsgáljuk a kutyát, hogy ugyan miért vonult önkéntes száműzetésbe. Hát kiderült...annyira nyomi ez a kutya, mer mindig lebukik azzal, hogy bűnbánóan elvonul a helyére, és nem szökdécsel körülöttem, ilyenkor pisi van valahol. A legegyszerűbb mód nekem a pisi felkutatására, ha csak szépen sétálgatok, mer sajnos én mindig belelépek. Ez persze így is lett. A nagyon hangos szitkozódásom eredményeképpen Mézes csak Gergő hazaérkezésekor volt hajlandó előjönni a ágy alól.)

Ott tartottam, h alma. Mikor a másfél kilónyit meghámoztuk ( Tarjánban pucolni, de emiatt mindig gonosz tréfák áldozatává válok, és má nincs idegrendszerem ehhez), akkor nagy fazék, annyi víz, amennyi ellepi. Rá a citrom leszedett héja (ez nekem annyira nem sikerült, mer agg volt a citrom), a cukor, a citrom leve, a szegfűszeg és a vaníliarúd, félbevágva. (Sajnos elkövettem azt a hibát, hogy azt gondoltam, hogy a vaníliarúdnak pontosan olyan íze van, mint Berekfürdőn a kékmedence melletti fagyisnál a vaníliafagyinak (kissé meghasadt elméleteim vannak az ízekről), de nem. Ez nem olyan. Fekete, édesenkeserű, érdekes. De nem olyan.)


És aztán ennyi, fődögél, puhul, nagyon finom lesz. Én még melegen megkóstoltam, elég intenzív, nem ilyen langyos víz partot mos.


Várom az Anya visszajelzését a milyenjéről, merhogy neki küldtem, én meg majd délután, hidegen. :)

Füstölt sajtos-ananászos tarja

Az egyetlen dolog, amit erről el tudok mondani, az az, hogy ez jó. Húsimádók persze előnyben. Csontos húsimádók meg még inkább.
Még a múltkor, amikor a Mama nálunk volt, mondhatni tiszteletét tette, akkor sütöttem hagymás rostélyost, persze csaltam, mer marha helyett tarjával csináltam, de büszkén jelenthetem, hogy úgyis elfogyott. No, és akkor amikor arra a jeles alkalomra vásároztam reggel 6kor a Lehel piacon, (ez ugyanakkor volt, amikor a Hentes Úr megkérdezte, hogy maga reggel 6kor jön tarját venni?), olyan szeleteket kaptam (mer persze mondanom se kell, hogy olyan szépen somolyogtam meg kacsintgattam a Hentes Úrra, hogy kérnem se kellett, szeletelt, mint egy kisangyal), hogy kénytelen voltam elfelezni, mer még a szomszédoknak se volt olyan tepsije, amibe az egész belefért volna.

Tehát ezt a maradék tarját, amit nevezzünk mondjuk félkilónak, előkaptam a fagyasztóból előző este, és szépen megkértem, hogy olvadjon ki. Hozzáteszem, h elég faszányos mikrónk van, ebből adódóan néha abban olvasztok, de a múltkor majdnem megsütötte a húst, akinél előfordult má ilyen, az tudja miről beszélek, hogy olyan undormány a világon nincs még egy, mint a félig fagyott, félig sült, fűszerezetlen hús szaga.

No, a tarja szépen kiolvadt, Tüdőék (a szomszédban lakó erőcsávó és csaja, róluk még mesélek később. Nem, most mesélek: Tüdő kb. 120kiló izom(?), különös ismertetőjele, hogy kopasz, lelőhelye: erkély-fürdőszoba, ahol kappan hangon visít, néha megcsillan a fején a napfény, és ha jobb kedve van, akkor az Ég irgalmazzon nekünk, mer fejhangon osztja az észt. Rossz kedve csak akkor van, ha a luvnyája felhúzza a agyát, olyankor mindenféle dolgok előfordulhatnak. A csajról annyit, akit nevezzünk mondjuk Tüdőnének, hogy ő kb. a ház belső udvarán köröző denevérekkel képes kommunikálni, borzasztó csipogó, ultrahang szerű hangot hallatva, ami érzelmi állapotával egyenes arányosságban magasodik persze. Node, annyit tudunk, hogy Tüdő nem engedi Tüdőnét dolgozni, mer nehogymá Olaszba' táncoljon, ezéhát mindenhová cipeli magával, remek alkalmat szolgáltatva arra, hogy bárhonnan hazaérve orbitális nagy ordibálásba torkolljon az este. A legutóbbi ilyenkor Tüdő részéről elhangzott ,,Akkorhagyjáááááleeeel'', mire én bősz drukkolással vegyes imádkozásba kezdtem, de Gergő aszonta ne hallgatózzak, és ráhúzta a fejemre a takarót.), szóval a bájos szomszédok legnagyobb örömére lelkes klopfolásba kezdtem. (Bocsánat, hogy sokat beszélek, de ez má így marad.)
Ezután besóztam, borsoztam, és megszórtam grill fűszerkeverékkel.

Rátettem minden szelet húsra annyi ananászt, amennyit elbír, egy teljes konzerv körülbelül ez a mennyiség.
20 dkg füstölt sajtot szeleteltem még a tetejére, ami mondjuk erőteljes túlzás, hogy szeleteltem, mer tört, mint a nemtommi, úgyhogy ráfoszlányoztam. (Höhöjj, Anya, TUDOM, hogy nincs ilyen szó, éppen nyelvújítok, ne zavarjá' meg.)

Tettem alá egy kis zsírt, meg egy fél pohár vizet, mehetett a sütőbe úgy egy órára, közben locsolgattam is, meg nézegettem, meg szagolgattam, ebben lelkiismeretes társam vót a Mézi, akit egy percre sem zökkentett ki, hogy majdnem leégett a frufruja a sütőajtótól.

Amikor már majdnem készen volt, akkor még egy kis maradék trappistát is reszeltem rá, csak a zíze kedvéért.

Gergő megcsinálta a krumplipürét, mer abban ő a maszter, meg nekem mindig bedurran a bicepszem (höhö) a krumplitöréstől. (Oké, ezt csak hazudom, az igazság az, hogy eléggé utálok maszatolni azzal.)

Brokkolikrémleves

 

 
Mindig bajban voltam a többszörösen összetett szavak írásával, még a főiskolán is kettes zh-t írtam belőle, megragadnám az alkalmat, hogy ezúton is csókoltassam Varga Gyula tanár urat. - ez csak onnan jutott a zeszembe, hogy fogalmam sincs, hogy kell írni a brokkoli krémlevest, egybe, külön, vagy mivan. Szégyellem is magam, de asziszem túlélem.
Bár Dóricica kifejezetten nem igényelte ennek a csudálatosan egyszerű löttynek az írásba való transzportálását, de hátha van, akit ez érdekel...
Tegnap egész napos, össznépi punnyadást szerveztünk, hálIstennek Gé is nagyon lelkes volt a programot tekintve, meg amúgyis zárva volt minden, így hát a jó öreg otthonmaradás-dvd-hajmosás-fekvés kombót választottuk. (Ez a vasárnapi hajmosás még megboldogult gyermekkorom maradványa, amikor anya mosta, én visítottam, Csííííp!!!értsedmááámeg, ő még jobban mosta, még jobban csípett, azóta is elég erős lelki sérülések kerülnek felszínre ilyenkor.)
Jól eltévelyegtem a brokkolikrémlevestő, az Isten áldjon má meg.

Kell:

1 brokkoli (Én a Lidliben vettem egy csomagoltat, olyat, amit kisebbnek láttam.)
5 dkg vaj
2 gerezd fokhagyma
sóborsszerecsendió
2 dl főzőtejszín
1 húsleves kocka

A brokkolit, csak úgy, mint jóbarátját, a karfiolt, ildomos kicsit előtte megfőzni sós vízben, hogy ne roppanjon a levesben. ( Hozzáteszem, amúgy semmi bajom a roppanással, de mióta 13évesen határtalan gólörömömben letörtem az első kettő lapátfogam, mer lefejeltem a mosdókagylót, nameg, mióta állandó fogorvosi felügyelet alatt, ezáltal mindenféle fogakhoz kapcsolódó latin szó bűvöletében élek, óvatosan kezelem a kérdést.)
Szóval a brokkolit úgy egészben, ahogy a JóIsten teremtette, megfőzzük. Amint ez megvan, rózsáira szedjük. (Ez szuper kifejezés, az egyik kedvencem).
Közben a vajat feltesszük olvadni, és szépen rátesszük a rózsákat. (Ha van idegrendszerünk, apríthatjuk kisebbekre, hogy a botmixerrel ne kelljen annyit küzdeni, mint Fekete Pákónak az örömkönny kimondásával.)

Szóval ez ottan szépen fortyog, erről ennyit. Rámegy a húslé, amit a húsleves kocka és néminemű víz szimbiózisából kapunk. Fűszerezzünk, de ne túl erősen, mer a szerecsendió képes megrosszítani a egészt, ha nem figyelünk eléggé.

Aztán szépen összebotmixerezzük a cuccot, ami a legélvezetesebb rész, feltéve hogy van bennünk valamennyi szadista hajlam. (És nem mellesleg, ennek őszintén örül a kutya is, mer asziszi, hogy eljött az ő ideje, hiszen má annyiszor ígértük neki, hogy ,,Majd akkor, Mézes, ha zöld eső esik a égből, majd akkor alhatsz a ágyon".)
Mehet bele a fokhagyma zúzva. 

Kicsit rottyan is ez így magának, mehet a tejszín, kavarjukkavarjuk, és aztán kész is.

Gé szórt bele füstölt sajtot is, én nem igényeltem, mer színre má így se volt vmi bizalomgerjesztő, de ez csak egy dolog.  A zíze télleg fain.

Gesztenyés-narancsos muffin

Igazán rózsás hangulatban voltam, miután megbüntetett a bkv-ellenőr, kockára fagytam, és az a látvány fogadott otthon, h minden jó, csak a kutya elefántja maradt az ágyunkon a nagy héderezése közben...(Ehe, mondom, Mézes, mit keres a elefánt ágyon? A kutya arcára persze egyből ráült a ,,apicccsába" kifejezés, utánozhatatlan a ebünk, ezvan.) Kikaptam a gesztenyemasszát a fagyóból, ami egy remek találmány, ezúton is meleg ölelést küldök annak, aki azt kitalálta. Szóval nekiálltam, mint VV Cristofel a gitározásnak...(Már ha értitek mire gondolok).

Ami kell:
20 dkg finomliszt
fél csomag sütőpor
25 dkg gesztenyemassza (reszelve, nem rázogatva, aki lusta, az vegyen gesztenyepürét és szedje le róla a habot)
1 narancs reszelt héja

2 db tojás
10 dkg cukor (namármost, én porcukrot tettem bele)
1 ek vanília aroma
3 ek rumaroma
2 pohár natúr joghurt

Muffin alapszabály: Szárazat a szárazzal, nedveset a nedvessel, és ez így jól is van, mindenféle tekintetben.
Cukor tojással kikever, bele az aromák, a natúr joghurt, szépen álldogáljon, amíg az ember végez a többivel.

Aztán amikor a szárazakat is összepároztattuk, akkor összemegy az egész mindenség, szép darabmentesre kavarunk.

Sütő 170fok, 25perc, tűpróbázás ezerrel, mer a teteje gyorsan pirulásnak ered.

Megjegyzés: Ez az a mennyiség, ami pontosan belefér egy 12es muffinsütőbe, se több, se kevesebb.(Nekem konkrétan az első ilyen!)

Rendhagyó módon 2 képet teszek közzé, mer azok az Isten áldott muffinok olyan szépen dagadtak felfelé, hogy öröm volt nézni. (Szemfülesek akár még engem is felfedezhetnek a képen, meg a Mézes fejebúbját, de ő nem számít.)

5perces túróssüti

- má hogy annyi idő alatt készül és aztán fogy is el. Éljen soká a konyhatündérség.

..hogy egy szívemnek kedves barinőmet idézzem, undorítóak nálunk a vasárnapok, meg úgy egyáltalán minden nap, mer vagy én csüngök Gergőn, miközben süti a rántott húst, vagy ő csüng rajtam, miközben sütök bármit. Megfőztem a levest (nemazé, de a levesem nagyon fain lett), megcsináltam a köretet, a salátát, a húst Gergő gondjaira bíztam, aztán támadt egy akkor még csak sejthetően remek gondolatom, miszerint vasárnap= sütiiiinap, azonnal kell valami túró. Jóvan, bolt van, nap süt, a kutya heverész, irány túróé'. Igazi 21. századi jány vagyok, mostmá különben biztos, mer az okostelefonom annyira okos, hogy már szégyellem is magam, már csak meg nem süt helyettem komolyan. (Ezt csak azért mondom, mer a remek gondolatomat a telefon guglijában foganatosítottam, muhaha, milyen szabatos vagyok így kedd reggel, beírtam hogy túrós süti, és lámlám, rögtön segítségemre is sietett, innentől telefonról főzök meg sütök.)

És akkor lássuk ezt a csudálatos dolgot:

25 dkg rétesliszt
20 dkg porcukor
fél csomag sütőpor
50 dkg túró
fél citrom reszelt héja
1 cs vaníliás cukor (hogy én mennyire utálom leírni azt, h vaníliás cukor, valami hihetetlen)
5 dkg margarin
2 dl tej
2 db tojás

A réteslisztet összeházasítjuk a porcukorral meg a fél zacsi sütőporral, és közben hangosan anyázunk, hogy hogy lehet ennyi csomó ennyi porcukorban, mintha a JóIsten direkte szórakozna. Ilyenkor van az, hogy a kezdeti lelkesedés eltűnik, és hangos Szabotáááázs felkiáltással olyan vehemenciával kavarunk, hogy még a kutya fejinek a búbja is porcukros, mer ugye azt meg mondani se kell, hogy ő folyton ott somfordál és várakozik, hátha valami...(Javasolnék a kutyafejfedőgyárnak, kutyahajháló gyártást, vagy esetleg munkavédelmi sisakot). Türelem rózsát terem, csomómentes lesz a cucc.
Ennek a felét vagy egy sütőpapíros, vagy egy vajjal kikent tepsibe rakjuk. (Apropó! Eltűnt a kistepsim, a Kisgombóc utcában most már biztos, vmi feketelyuk tátong.)
Közben szétmaszatoljuk a túrót a citromhéjjal, meg a vaníliáscukorral, de ne nagyon, csak annyira, h szórható legyen. (Ezt a részt nem igazán értettem én sem.:)

Aztán ezt a túrós dolgot rászórjuk a tepsis szmöttyre, mehet rá az 5 dkg vaj szanaszéjjel, a lisztes történet második fele, a végén pedig a 2 felvert tojás tejjel kikeverve. Ezzel meg is volnánk. (Nem viccezek! Nem hazudok! Nem csalás és nem ámítás!)

 Gergő mondjuk elég furcsán nézett, mikor mondtam neki, hogy Szelermem, ebből márpedig sütemény lesz, ha hiszed, ha nem, aztán 30 perc sütés,(Dóri: 170fok), és miután megszúrtam a kezem a sütitűvel, aztán 5 perc hüppögés és lázas ragtapasz keresés után, télleg az lett.

Aztán elsőkörben el is fogyott, kérem a következőt!

Zöldborsós omlett- kis kanyarral

Nem vagyok egy nagy Stahl Judit-fan, eleve nem értem, hogy miért kell állandóan a kaja fölött tapsikolnia, meg ilyeneket csinálni, hogy: ,,Mmmm...ez fenségeees", meg: ,,Mmmm..ez mennyei"(tapstaps), és sose értem, hogy hogy a picsában van az, hogy van otthon neki mindig fürjtojás. Mánemazé, de elég szkeptikus vagyok ezzel kapcsolatban, hacsak nem tart otthon egy egész fürjtenyészetet, akkor érthető. (Bár még akkor sem lehet tudni, h azok mennyit tojnak egy nap. Majd mingyá felhívom a 198-at, hátha ők szakavatottak a témában.)

Előrebocsájtom, hogy ez a recept egy Stahl-recept, ezért voltam gyanakvó és lám-lám, úgy is lett. (Általában úgy van.)

A recept prológusát Vörösmarty Mihály is megirigyelné, nem tudom, ki fogalmazza meg a honlapon lévő cuccokat, de kijárna neki egy péklapátos verés. (Akit érdekel, megnézheti: itt)

Ami kell: (2fő)

bármilyen maradék felvágott - SJ szerint! (Szerintem azért sajtos parizerrel ne próbálkozzunk)
6 db tojás- SJ szerint! (Szerintem 8 mehet alapból 2 embernek, SJ-k spúlosak)
1 dl tej vagy tejszín- SJ szerint! (Szerintem többet is elbír, legyen mondjuk másfél)
15 dkg mirelit borsó- SJ szerint! (Megak****anyja, 15 dkg mirelit borsó???? hol árulnak annyit? meg akkor má mé ne üveges, ami nem vízízű??, úgyh nekem fél ü borsó lett a vége)
1 jó nagy fej hagyma
10 dkg sajt (nekem füstölt volt)
kicsi olaj
só,bors, szerecsendió


A felvágottat felcsíkozzuk és kevés olajon megpörköljük, ez eddig tiszta. Mehet mellé a felkockázott hagyma, és a borsó. Már itt megbukott a SJ-féle történet, mert a borsónak az olaj elég förtelmes mellékízt ad, köszönjük Judit. (Nagyon pici vízzel megpróbáltam menteni a menthetőt). Közben a felvert tojásokat elkevertem a tejszínnel, és belementek a fűszerek. Érdekes, hogy az eredeti recept sem sót, sem borsot nem írtak, hátköszimegint. Bréking: A szerencsendióval baromi óvatosan, nagyon intenzív, szuper dolgokat lehet kihozni belőle, de iszonyúan el is lehet b***ni. (Gergő, tudom, hogy azt mondtad, hogy légyszi, ne káromkodjak má itten, de egyszerűen fel van fokozva a érzelmi állapotom, sajnálom.) Szóval ezt rá kell önteni a borsós-húsos dologra, és nézni türelmesen. (Azt mondja SJ, hogy ne kavirnyázzunk, csak vagy 2-3szor, utána hagyjuk békiben. Na, ez nem így van, mer leég. De nyilván neki is leégett, csak az nem lett volna elég menő) Még mehet rá a sajt persze, se nem ront, se nem javít. (Az íze amúgy nem rossz, érdekes- kategória)

Egyszóval ebből nem lesz aztán omlett, csak rántotta, így ha esetleg SJ meghívna titeket kajázni, ,,Héé, este ugorj be egy jó omlettre" úgy egyéb elfoglaltságaitokra hivatkozva mondjátok le, és gyertek hozzánk inni inkább.

Ma pedig megtanuljuk, hogy...

több dolgot is.
Az egyik, hogy a megbántott nőnél csak egy allergiás fogorvos a közveszélyesebb, ezt még megmagyarázom.
A második, hogy a lekvár és a pálinka mellett, vacsorát is szinte bármiből lehet főzni.
A harmadik pedig, hogy hogyan mondjuk szépen artikulálva azt, hogy Bunkó, anélkül, hogy bárki megbántódjon.

Naszóval. Gyökérkezelésre járok. Ez nem nagy kunszt, volt már ilyen a történelemben. Olyan viszont, hogy fájdalommentesen (!!) vkinek kiszedik az idegeket, mondhatni meg se kottyan, aztán pedig az utolsó kanyarban, a befejezés előtt 2té törik a foga, az garantáltan csak én vagyok. Rá is csörrentek már a Szerencsejáték Zéertére, hogy nem-e lehetnék-e én esetleg az új kabalafigura, vagy a nő, akit üldöz a szerencse, csak kurva gyorsan fut. Ez történt. Szegény depresszióra hajlamos fogorvosom el is keseredett mintállat, mondtam is neki, hogy most letöröm neki én a fogát, csak hogy kvittek legyünk, erre ő azt mondta, h inkább rúgjam ki. Má a fogát. Mindig is tudtam, h szadista. Aztán dühből megröntgenezett, ami olyan szar volt, hogy bármikor inkább gyökérkezeljen, csak még egy ilyen röntgent ne, légyszi. Plusz persze allergiás, az ijesztő faktorát simán megirigyelné Freddy Krueger.
Erről jut eszembe a Bunkó. Tehát ha vkit le akarunk bunkózni, aki erősebb nálunk, vagy fogorvos, azt úgy csináljuk, hogy ne vegye észre, hogy komolyan gondoljuk..:D (Ez az egyik erősségem amúgy, lehet h egyszer indítok egy tanfolyamot). Tehát így: BUNN-kó.(A Bunn-t nyomjuk meg jó erősen, és vigyük fel a hangsúlyt)- ez tök jó, mindenki nevet rajta, mer jajdeviccesezajányhahaha, közben meg tényleg úgy gondolom. Ennyit erről.

Mivel ez egy főzősblog, illetve hát annak indult, de lassan életvezetési lesz, azért szót ejtenék a vacsiról, ami a tegnapi események (ld. fent) tükrében már csak egy laza ujjgyakorlat volt.
Volt otthon sajt, löncs, paradicsomszósz, tészta, adta magát.

Minden ugyanúgy megy, mint a sima bolognainál, kivéve azt a pici dolgot, hogy ez löncsből van, ami alapjáraton egy elég undorító dolog, ezért kell szószba tenni, hogy ne lássuk, ízre meg olyan mintha rendes hús lenne. (Szegény sorstársaimnak zárójelben jegyezném meg, hogy olcsó is!) - és jól jegyezzétek meg: a Fokhagyma a JóIsten adománya, bárminek a rossz ízét el lehet venni vele. :D

Majd ha majd Glóra örökbarinőm hazatér a Felicitából (értsd: Róma), akkor tuti, hogy hoz egy raklap pastaaaa receptet, addig meg várjunk türelmesen.