Az hírös vargabélesrűl...

Ha szombat, akkor legyen szombat- mondja a Főnököm, aki ebből a szempontból a megtestesült szentlélek, nem kell hát dolgozni, éljen!
Egész nap otthon makkoztam, meg vártam haza az Embert, egyedül azé elég unalmas. Jójó, a Kutya is velem volt, ő stabil pont, mindig otthon van, üdvözli a vendégeket, tisztára nyalja a cipőjük talpát, előző életében valószínűleg lábfetisiszta pornósként tengette a napjait.

Már nagyon-nagyon régen szerettem volna ezt a vargabéles témát kipróbázni, mindig csak menzán ettem, viszont ott meg állandóan fennállt a gyanúm, hogy a maradék, jobb sorsra érdemes cérnametéltet hasznosítják a levesbűl, úgyhogy mondom, csak az a biztos, ha én csinálom, legalább látom, mi van benne, még ha szar is lesz.
Jelentem, nem lett.

Pénteken közös nagy bevásárlást rendeztünk, a legnagyobb parám, miszerint nem kapunk réteslapot, feleslegesnek bizonyult, réteslap volt annyi, mint a nyű, semmi nem állhatott az utamba.

Tehát, a hozzávalók:
1 csomag réteslap (a fagyasztottal frankón nem tudtam volna mit kezdeni, azt még Anyám se ajánlja.)
30 dkg finommetélt (nem tudom, van-e különbség a finom, meg a cérna között)
50 dkg túró
4 tojás
10 dkg margarin
20 dkg porcukor
mazsola
egy nagy dobozos tejföl
1 csomag vaníliás cukor
reszelt citromhéj
kevés zsemlemorzsa

No, túrót szépenügyesen áttörjük, belerakjuk a tojások sárgáját, a vaníliás cukrot, a porcukor 3/4-ét (a maradék majd a tetejére kell), a tejföl felét, a citromhéjat,meg a mazsolát. Ennyi, pihensz.
Közben megfőzzük a tésztát, mondjuk ennél a résznél kicsit meglepődtem,mer a tököm se gondolta volna, hogy ez 1 perc, ismétlem 1 perc alatt megfő, nem vicc. Jó alaposan leszűrjük, eredj hűlni.
A tojásfehérjéket felverjük, egy csipet só plusz, hogy könnyebben menjen, és keményebb legyen.
A -majdnem- kihűlt tésztát hozzákeverjük a túróhoz, majd óvatosan a habot is, ezkész.

Nincs más hátra, mint a rettegett rétestészta, ennél pontnál Anya calling, héhahó, hogysmint? ,,Kend be rétegenként a tésztát olajos tejföllel, hogy ne morzsálódjon"-ok, félelem és reszketés a kisgömb utcában.
Kikentem olvasztott vajjal a tepsit (jó magasfalút válasszunk, előre mondom), egy tészta, olajostejföl, megint egy tészta, ez 4szer.
Ezt követően rátettem a túrós cuccot, majd a tetejére megint a rétestésztát.
Anya calling- mennyi idő, milyen hőfok? (A nyomorult recept aszonta, hogy mérsékelt tűz, szép pirosra- kösziszépen, a hozzám hasonló laikusoknak nagy segítség vagy, mondhatom.) Anya szállította a megoldást, 185 fok, 40-45 perc, ,,deúgyislátodmajd", mikor ropog. :D

Türelmesen várakoztam, aztán ez lett belőle, mind egy szálig elfogyott, csak mondom.

Lányok, asszonyok, vargabélesre fel, ijesztőbb, mint gondolnád, de finomabb is!

Amikor kivettem, ilyen a szépropogós

Belelóg a könyököm, sorry.

No...

...nekiültem, íródik a csodálatos Emm-könyv, amilyen ütemben haladok valószínűleg a Gyémánt-lakodalmunkra meg is lesz a aji Gergőnek..:D

- viccet félretéve, rajta vagyok, lelkes vagyok, és tele vagyok segítőkész barinőkkel.

Ja, és láttátok a pompázatos, új borítóképet a Facebookon, vagyis itt?

Máglyarakás

Két dolgot utálok: Az egyik, ha valaki, hozzáteszem, névtelenül, nokomment, felháborodik azon, hogy engem dob ki egy receptre a google-kereső, és hogy nem regényt akar, hanem iránymutatást! Hát tehetek én arról, hogy a találati listán elől vagyok? Egyrészt. Másrészt meg, amennyi energiát arra fordított, hogy engem szapuljon, akár neki is állhatott volna kreatívkodni valamit azzal a nyomorult tőkehalfilével, ami megjegyzem, bárhogy könnyen, és gyorsan elkészíthető, nem egy nagy puki! Erről ennyit. (Ja, és nyugodtan minősítheted a stílusom, teljesen leszarom. :)
A másik meg, ha a tojássárgáját nem lehet normálisan szétválasztani a fehérjétől, és ki kell dobni. Na.

Nézzük csak ezt a máglyarakás dolgot! (Nem a klasszik lesz, azt előre mondom, aminek egyetlen oka volt, hogy nem volt itthon minden cucc fellelhető, úgyhogy kicsit átalakítottam az oridzsint.)

1 db fonott kalács ( A Zanya mondta, hogy bizonyára < fogok már ilyen szavakat is használni, hogy a ,,Névtelen" is jóllakjon, és növeljem az irodalmi jelleget :D>, jó lenne ez az egész kaláccsal, egyszer-kétszer megcsináltam már zsömlével, és nagyon szikkadt lett, meg ropogott, nem szottyosódott meg)
3 jó nagy alma
ízlés szerint mazsola (Dóri, tudomtudom, de gondolom kell az emberemre is)
ízlés szerint lekvár (nekem most eper volt, isteni vele)
kevés tej (csak a kalács megmerítéséhez kell)
vanília aroma
vaníliás cukor
fahéj
3 tojás fehérje (mehet több is, nyugodt szívvel)


A kalácsot felszeleteltem, és megmártogattam a vaníliás tejben (tej+aroma), és jól kicsepegtettem, hogy azé mégse essen szét, aztán egy sütőpapírral kibélelt tepsi aljára rakosgattam. Ezután megkentem eperlekvárral, de mivel elég kemény volt a lekvár, ezért inkább úgy mondanám, hogy rápötyögtettem kiskanállal, aztán megszórtam mazsolával.
Közben meghámoztam az almát, és lereszeltem, nem nyomkodtam ki a levit, hogy ne száradjon, facsartam rá egy kis citromlevet, hogy a barnulást is megelőzzem, fahéj+ vaníliás cukor, kész, ráhalmoztam a kalácsos dologra.
A maradék kalácsot, a tejes hadművelet után, a tetejére raktam. (Ez nem szükséges, csak lehet.)
Eztán ez bement a sütőbe, 175-180 fok, 25 perc.

Miután már jó, terjengő almaillat volt, akkor felvertem a tojásfehérjét egy csipet sóval, rákanalaztam a tetejére. és elsimítottam. Visszatoltam, még 10 perc, amíg a hab elkezd pirulni.

Kész, Csillagszületik közben az egész el is fogyott, de előtte még résen voltam, és készült kép, tessék:

A képeket köszönöm a Szelermemnek! :)

Almás-mákos muffin

Fura dolog ez a muffin-dolog, egyszerűen nem fér a fejembe, hogy az Istenbe' lehet az, hogy az egyik ilyen tészta, a másik olyan tészta, és mégis mindegyiket muffin-nak hívják.
Szombat lévén nem dolgoztam, háháhá, bocsánat azoktól, akik igen, sajnálatos, de hát ez van, valakinek a kapitalizmust is szolgálnia kell.
Életem párja (elhatároztam, hogy mostantól csakis nagyon giccses neveken vagyok hajlandó őt szólítani, mer olyan, mint Spartacus, állandójan fellázad, hogy ,,Gergőzöm."), szóval ő is dolgozott, vidáman nagytakaríthattam Mézivel Maroon5-ra, bár Mézi nem nemigen volt nagy segítség, mondhatni semennyire, mert mikor én négykézláb sikáltam a szőnyeget, ő egy ,,Juhú" vakkantással ráugrott a hátamra, és onnan nem is távozott, bármennyire is rimánkodtam.
Cuki ez a Kutya, meg végülis szeretjük is, de valaki nem vinné magával megőrzésre úgy 10-20 évre? (Abban meg senki ne reménykedjen, hogy idővel majd megmurdel, hiába, ki van zárva, mindent túlél, mi már rengeteg dolgot kipróbáztunk.)


Jól figyeljetek, mer' ami most jön, az életem legjobb muffinja, mind külcsín, mind belbecs tekintetében is.
Büszke is vagyok, nemmondom.

Hozzávalók:
3-4 közepes alma (egészen nyugodtan meg lehet engem kérdezni, hogy mi a közepes, úgyse mondom meg,lululúúú,  nekem se segített senki)
5 dkg mazsola (általában egy zacskó fele, amennyiben a zacskó tartalma 10 dkg,.:D Mondjuk ki is lehet hagyni, nem hiányzik belőle, én is csak a Kincsesbokréta miatt tettem bele- Gergő, ez jóvót?)
16 dkg cukor
kicsi fahéj
20 dkg liszt
2 teáskanál sütőpor (a továbbiakban SP, höhö.)
1 teáskanál szódabikarbóna
1 db tojás
0.8 dl olaj
1 kis poharas natúrjoghurt
1 citrom leve, meg héja
3 ek mák (igazán nem érezni a zízin, viszont jól néz ki.)
1 cs van.cukor

Először is, összekeverjük a lisztet, a mákot, az SP-t, a szódabikarbónát, a van.cukrot és a fahéjat.
Egy másik tálban felverjük azt az egy, nyomorult tojást, hozzá a cukor, a joghurt, az olaj, eztán összekever a lisztessel, félrerak.

Én ezután fogtam hozzá az almás dologhoz, mer nem akartam, h megbarnuljon, nahátmilyenmáaz, meg levet is ereszt, pföj.

Szóval alma megpucol meghámoz, lereszel, citromlével meglocsol, citromhéj ráreszel és mazsola hozzáad.

Majd ezt a egészet bele a lisztesbe, huhúú, nagyon jó állagú.

(Megjegyzem, én szép friss almával kooperáltam, aki a hullott, ráncos, szottyatag almáját óhajtja felhasználni, lelke rajta, nem tudok garanciát vállalni, pénzt vissza nem fizetek, előre mondom.)

No, aszonta a recept, legyek kedves kikenni a muffinsütőt margarinnal, nocsak-nocsak, hát az nincs. Biztos az a ...khmkhm..szép szál legényke vót az, aki elhasználta rántottához. Mi legyen most?
Felvillant az égő a fejem felett, van nekem egy fain kenőtollam, kikenegetem olajjal akkor. Ebbe az olajos muffinsütőbe tettem tehát az adagokat, majdnem fullig, pedig sose szoktam, mindig csak úgy 3/4ig, mikor hogy.
A sütőt előmelegítettem 180fokra, ereggyésülni, 25 perc múlva találkozunk, addig itt várlak.

Nem tudom, hogy a csillagok szerencsés 1ütt állásának, vagy mi a tökömnek volt köszönhető, de én még az életembe' se ilyen szép, se ilyen finom muffint nem sütöttem, mint ez, pedig hosszú évek kemény munkája van mögöttem.

Beszéljenek a képek, ti meg azonnal álljatok neki,  lepjétek meg a Zembert, vagy a Zanyukátokat, esetleg a szomszédot, de őt nem muszáj.

Jah, közvélemény-kutatás: Mit szólnátok, ha az Emm főz jóillatúan, lapozhatóan, lekávézhatóan, KÖNYV-formában lenne a kezetekben? Hmm? :)

Túrógombóc-fahéjas,mézes joghurttal

Kedves Baconszalonna!
Igenigen, te ott, akit pénteken vettem a Matchban! Jó lenne, ha életjelet adnál magadról, vagy vmi, vagy bármi, egyszerűen nem talállak. Má a Kutyát is megkérdeztem, de az úgy csinál, mintha semmiről se tudna, Gergő meg pláne, de bennük ilyen ügyben nem igen lehet bízni. Szóval ha úgy döntenél, hogy hazajössz hozzám, annak nagyon örülnék, mert ömm..rövidtávú terveim vannak veled.
Megjegyzés vége.

Pénteken csudálatos napra virradtunk, régen látott Öribarim hozzánk látogatott, juhéé, fanfárok, szambatáncosnők, pezsgődurrogtatás., viszont ahogy jött, úgy ment is, megint nem makkozott nálunk, csak egy éjszakát, ami ivással kezdődött és rémtörténetekkel végződött, nem részletezném, mer megint nem alszok ma. Az este több kérdés is felvetődött, pl. hogy került a nyereg az erkélyre, ki pisilt az ajtóhoz (mondjuk gyanúm az van), mennyi méz van a pálinkában, nade mennyi az idő, hogy kell felhangosítani,  és basszátok meg, vége van a megasztárnak? :D (A RobiZsófi szuperpárost innen is csókoltatom, valamint azt üzenem, hogy a költöztetést csak egy rehab-klinikán vagyok képes kipihenni, a számlát majd küldöm.)

Csináltam túrógombóct is, tessékjányok, lehet póbálkozni, rém könnyű, és rém finom:

50 dkg túró
3 tojás
7 ek búzadara
csipet só
2 vaníliás cukor (a továbbiakban vécukor, nem, nem vércukor, hanem vé-cukor)
meg zsemlemorzsa meg olaj a bundához

A szószhoz:
1 nagy poharas natúrjoghurt
méz
fahéj

Mindent összekeverünk, fél óra hűtő, de március 09én megteszi az erkély is. Nekem kicsit többet állt, mer lusta voltam, és mer izgi volt a Teresa, Sarki rókák élete. Ezután LOBOGÓ, ismétlem, LOBOGÓ vízben kifőzzük, a izé, a kicsit bugyborékoló nem lesz jó, előre mondom, mer úgy szétesik, mintaszar. (Sajnálom, ezt semmiképpen nem tudtam szebben mondani.)

Amikor kifőtt (ezt onnan tudjuk, a víz felszínén lebegnek), akkor bebundázzuk őket. A bundázás nem egy vaszisztdasz, ha vki nem tudná, jelentkezzen a szerkesztőség címén.

A szlottyhoz meg mindent szépen kikeverünk, és kóstolgatunk serényen, h jó édes legyen. Nem akartam má édestejfölt, unom a banánt.

De így is jólett, éjfélkor, egy tálból, félrészegen.

Pizzasütés- nagyon kezdőknek

3 dolog miatt lesz ma poszt,

az első:

1.Tegnapelőtt csipszet csócsáltam titokban (Gergő szigorú tiltása alatt állok, nem ehetek csipszet, mer meghalok tőle. Má' a csipsztől.) délután, közben néztem a Marichuyt Discoveryt, miközben a Kutya hisztériás rohamot kapott, verte magát a földhöz, picsogott, nyüszített, eredj innen, kisbunkó, nem kapsz. Erre még nagyobb roham, ugatás, körbepörgés. Ühüm, télleg menjé' innen, mer kihajítalak az erkélyről. Fogta magát, átment a szőnyegre, egyet vicsorgott, mélyen a szemembe nézett, és elegánsan odakakilt a szőnyegre. Tanmese vége, mindenki gondolja meg a terrorista állatok tartását.

2. Tegnap nőnap, virágok, csokik hada, mégis annak a 2 liter pálinkának örültem a legjobban (és a cserepes tulipánnak, amit a Gergőtől kaptam <3), amit a munkatársam bocsátott a rendelkezésemre. Pacsi!

3. Boldog hétvégét mindenkinek!


Ja, és a recept. Bevallom, átb..köhöm..verés.

Megfogjuk, bemegyünk a bótba, és veszünk egy fagyasztott Ristorantet. Hazavisszük, megpróbáljuk kibogarászni az apróbetűt, amiben az instrukciók vannak. Ok, elektromos sütő 230fokra, 11 percig.  Ennyi. Ha vki má' maszter, az feldobhatja még plusz feltétekkel, de nem kötelező.

Ennél többet télleg nem tudok segíteni. :)

Ja, és légyszilégyszi, a Zistenáldjonmámegtiteket, osszátok a blogot, hogy legyen még jó sok olvasóm, meg sok pénzem!

Fokhagymás zöldbabfőzelék

Egy a jelszó, egy a zászló: Ürítsük ki végérvényesen a fagyasztót, mer jobb sorsra érdemes, és már amúgy is a végét járja, fagyás van. Ezért úgy gondolta Gé, h tavaszira kéne ott is venni a dizájnt, eresszük le, ami azt jelenti, hogy ezerrel kezdjem kifőzni az ott felhalmozott dolgokat.
Az első, ami a kezembe akadt (hátrébb nem mertem nyúlni): zöldbab. Hátkösziszépen, akko főzelék. De a főzelék meg magába' olyan snassz, ha nincs rajta húúús, egye meg a f..köhöm...ranc. Ekkor gyütt az isteni szikra, vagy ha még szofisztikáltabb akarok lenni (mondjuk nem akarok, de most már mindegy), kipattant a fejemből a virsli, mint Zeusznak Pallasz Athéné.
Közben hazaért Azemberakiestesoseéhes, egy jól irányzott: ,,Megdöglök éhen" csatakiáltással üdvözölvén, mondom jóvan, kaja még Apcon, nem puha a ződbab. A feji leképezésre lett volna való, be is küldhettem volna a Wikipédiába a csalódottság és/vagy a faszomatbazmeg cikkszó mellé.
A Kutya eközben persze megint túlexponált, pörgött a teste körül, valamint olyan mozdulatokat tett, mintha egy régi Rábát akart volna berúgni, ekkor még azt hitte, hogy őt is érinti a virsli vs. ződbab téma, hah a kishülye.

Tehát most jöjjön a zöldbabfőzelék felsznobosított változata, aki alapból így eszi, az most ne olvasson tovább.

1 kg ződbab
4 ek olaj
1 ek liszt
3-4 gerezd fokhagyma
1 csokor petrezselyem
1 kis pohár tejföl
sóbors

Szóval a zöldbabot feltesszük főni, annyi vízben, ami íppencsak ellepi, megsózzuk. (annyi sóval, ami íppencsak ellepi. Muhahaha, a béndzsákat most jól besz..köhöm..ívattam.)
No, mikor az már puha, cirka 20 perc különben, nem a világvége, akkor közben az olajból meg a lisztből szép fehér rántást csinálunk, amibe aztán belekavirnyázzuk a zúzott fokhagymát, meg mehet bele pirospaprika is, de azt én nem tettem bele, mer az enyimébe, abba a szép pirosba, amit a szegedi Tündérkeresztanyától kaptam, beleesett a moly. (Ennél a pontnál én kerülhettem volna a Wikipédiába a faszomatbazmeg-hez.)
Ezt beleelegyítjük. Höhö. Nyújtsa fel a kezét, aki a beleelegyítést ki tudja mondani szemöldökvonogatás nélkül.

Aztán mikor már szép sűrű, akkor megy bele a tejföl meg az apróra vágott petrezselyem.
Éskész.

És amúgy meg jó is, csak a virsli szétpuhant, amikor megmikróztam, az Istenáldjamámeg.