Rácsos almás pite

Már nagyon régóta vágytam arra, hogy almáspite-illat terjengjen a Babaházban (kettő megjegyzésem lenne: 1. sokáig abban a hitben éltem, hogy nincsen sütőm, illetve ami van, az rossz, úgyhogy Zsófibarátnőmhöz jártam sütni; 2. ,,Babaháznak" a főnököm hívja a lakot, akivel mától nem annyira vagyunk jóban, mer' azt mondta, hogy ,,Jéé, csak most látom milyen lapát füleid vannak!" Erre én: ,, De én még mindig szerencsésebb vagyok, mint Te, mer az én arcommal csak ennyi a probléma." -> hazament.)

Ami ehhez szükséges:

A tésztához: 30 dkg liszt (Nagyon szépen kérek karira egy konyhai mérleget!)

1 db tojás

12 dkg cukor

1 cs sütőpor

12.5 dkg margarin

1 dl tejföl

egy csipet só

A töltelékhez:

1 kg alma

1 cs vaníliás cukor

fahéj

Háttérzenének Michael Jackson, önbizalmat ad, tényleg!

Ezek kellettek volna hozzá, ha receptből sütnék...

A tésztát először is megpróbáltam az adott mennyiségek alapján összegyúrni, de megint több volt a karkötőmön, mint a tálban, és egyáltalájában nem csinált úgy, mintha össze akart volna állni. Pluszban még öntöttem rá lisztet, mer mondom, az csak nem árt. Addig-addig szerencsétlenkedtem, amíg teljesen homogén lett a cucc, mákom van mindig, valahogy összejön.

Kicsit magára hagytam, majd ekkor eszembe jutott, hogy hopp, hát a citromhéjat nem reszeltem bele. Leleményes Odüsszeusz lévén, mondom, akkor majd most. Kettészedtem, belereszeltem, és megint összegyúrtam...:D

Az alma: Kicsit több mint egy kilót vettem, jobban szeretem a pités almát, és próbáltam olyanokat válogatni, amit levesesebbnek láttam, még akkor is, ha tudtam, hogy majd jól ki kell nyomkodni belőle a levét. (Alapjáraton sem tudom megenni a nem leveses almát.)

Megmostam, aztán a nagy lyukú reszelővel próbálkoztam, sikeresen mondjuk, csak az volt a baj, hogy minden szanaszét repült, és kb. egy óra volt, amíg leszedtem a falról a darabokat. Még az anya mondta, h ha a reszelt almára citromlevet csepegtetünk, akkor nem barnul meg. Jó alaposan kinyomkodtam levét, el ne rontsa itt má' nekem ezt a jó tésztát :D, aztán tettem rá cukrot (sima kristályt, vaníliásat nem találtam), meg fahéjat. (Jobban szeretjük, ha egy kicsit fanyarabb, úgyhogy cukrot alig.)

Még délután szereztem sütőpapírt, mondom, tököm se mosogat, ezt szépen belevágtam a tepsibe, aztán jöhetett a tészta 2/3-a. (Az 1/3-a lesz a rács.) Mondanom se kell, ragadt mint a állat..:/ De aztán minden jóra fordult, mert beliszteztem a poharat, és azzal nyújtottam ki. (Sajnálatos módon nem volt az eszemben, hogy van nyújtófám)

Rápakoltam az almát, megpróbáltam a lehetőségeimhez mérten egyenletesen.

Aztán jöttek a rácsok, hát ez meg akkor sz*pás, mer ezek meg szakadnak, meg minden, de aztán ilyen legósan összeragasztgattam őket, észre se veszi amúgy senki.

Tejföllel kentem be a tetejét, nem tojásfehérjével, anya mondta, hogy ez is jó lesz.

...és most meg sül....

Ááá, muszáj vagyok leképezni, mert ezt úgyse fogja elhinni nekem senki.

A mai teljesítényemre én 5 pontot adnék.

Chilis bab

Már tegnap akartam főzni, csak Gé hathatós közbenjárása miatt hotdogot ettünk (hozzáteszem, elég jó volt, pirított rá hagymát).

Valamelyik nap találtam két kóbor babkonzervet, kukorica meg mindig van itthon, ááá, mondom, szuper, lesz chilis bab, azt mindketten bírjuk (bár kompromisszumképtelen a chili mennyiségét illetően, legszivesebben én úgy enném, hogy szétégesse a szájpadlásomat). ÉS tényleg jó, mert ehhez aztán meg tényleg alig kell valami:

1 babkonzerv (én vörösbabot használok, nem mintha nem lenne teljesen mindegy, talán a fehérbab kicsit édesebb)
1 kukoricakonzerv (ebben nem vagyok biztos, h kell bele, vagy csak én szoktam.)
fél kg darált hús (valaki majd legyen kedves elárulni, hogy az előre csomagolt hús alá miért raknak ilyen krepp-papírszerű rongycafatot? - azért biztos nem, hogy a nedvességet felszívja, mert semmi víz nincs rajta.)
2 hagyma
2 gerezd fokhagyma
1 paradicsomkonzerv
chilipaprika
bors
só
kevés víz
kevés olaj

A hagymát jó szokásomhoz híven megsirattam, és megsütöttem a fokhagymával együtt.
Később ráraktam a darált húst, és felöntöttem egy kevés vízzel. (Valamilyen oknál fogva az egész ilyen szottyos lett, kicsit meg is rémültem, és jó hangosan elkezdtem szidni a Tesco húsosztályt)
Szerencsére ennek tök kevés idő kell, nem is értem, ahhoz képest, h ez még tegnap mondjuk disznó volt, nagyon gyorsan sül.

Szóvalszóval ráöntöttem a paradicsomkonzervet, és itt ragadnám meg az alkalmat, hogy mindenkit figyelmeztessek, hogy ámbár lehet hogy a chilis bab nagyon könnyű és viszonylag olcsó is, gonosz egy étel: Semmi esetre ne álljunk neki ennek az egésznek fehér pólóban! Vagy ha már mégis úgy alakult, akkor bontsunk fel egy sört, és szarjuk le..:-)

Itt jön képbe a fedő, nyugodtan hagyjuk ezt így szépen rotyogni vagy egy fél órát.
Mindenki úgy fűszerezi,, ahogy gondolja, mondom, nálunk viszály van chili-fronton, sajnálatos módon elég vékonyan kell fogni a cerkámnak ezt illetően. (Mindenkit megnyugtatok, egyébként minden másban egyezünk...:P)

Kijelenthetem, hogy sikerült ipari mennyiségű chilis babot termelnem, úgyhogy úgy döntöttem, hogy mivel mellettünk iskola van, ezé holnap szünetben átugrok a kerítésen, és árulni fogom.

Ja, és Glória öribarim segítségével a mai naptól a blog széles körben terjed..:)
(Simike, ezúton üzenem, hogy tudom, hogy te már rajongsz, de valamilyen érthetetlen oknál fogva, még mindig nem kaptál kis fülecskét, mint a többiek..:(

Életem első zúzapörköltjének igaz története

Egészen a mai délutánig azt gondoltam, hogy nincsen visszataszítóbb dolog a nyers csirkemájnál. Hát van.


A zúza és én nem tekintünk vissza vmi hosszú közös múltra, kábé fél éve, hogy egyáltalán a nevét kimondom. És mivel Gé is nagyon szereti, gondoltam, meglepem.
Aztán a hentesnél az történt, hogy mondom a hentesnek: Zúzát szeretnék, egy kilót. Mondja erre a hentes: Ööö...mihez kell? (MIHEZ KELL???!!) Hát mondom, cézársalátához. (Gondoltam, kicsit vicceskedek, de nem nevetett.)Már itt elgondolkoztam, hogy ez most vagy nem nézi ki belőlem, hogy ilyet főzök/eszek, vagy csak szimplán félti az életem. (ezt még részletezem.)

Olyan szépen elterveztem az egészet. Gergő csak 8ra ér haza, ha megfogadom anya tanácsát, és sokáig főzöm, akkor is elég olyan 5 körül feltenni, mert bőven készen leszek addig.
Aha, nem. Eleve ott kezdődik a dolog, hogy az egy kiló zúza körülbelül 32543 dbot jelent, és ezt még apróra (nagyon apróra!) kell vágni, lehetőleg valami éles késsel (ami eleve ugye veszélyforrás). Ez a hadművelet cirka másfél órát vett igénybe, úgy, hogy egyszer sem mentem ki cigizni (pedig má télleg nagyon ideges voltam). Aztán meguntam, és kihajítottam vagy 8 dbot, mert már egyszerűen nem maradt idegrendszerem. (Nagyon félelmetes egy ilyen puha dolgot másfél órán keresztül egy nagyon éles késsel vagdalni.) Arról meg nem is beszélve, hogy amikor az egyikben egy fűszálat találtam, majdnem elájultam. (ok, az ember jobb esetben tisztában van azzal, hogy ez a izé mégiscsak egy gyomor, de erre nem lehet felkészülni.) - Gyengébb idegzetűeknek nem ajánlott.

Hősies csata után végre elérkeztem arra a pontra, hogy zúza előkészítve.

2 jó nagy fej hagymát apróra vágtam (hát mikor vágtam volna el az ujjam, ha nem ekkor.), én nem tudom, hogy milyen hagymák vannak mostanában, de annyira sírtam tőle, hogy majdnem az egész épületből ki kellett mennem, mire a hatókörön kívül kerültem. Már olyan dühös voltam, hogy majdnem abbahagytam az egészet, de végülis elkezdtem a hagymát sütni, nem volt visszaút.
Belecsempésztem még egy fél erős zöldpaprikát, Gergőnek meg úgyis letagadom, (nem igazán van oda a csípősért, nem is értem.)

Aztán már csak sóborspaprika, meg folyamatosan öntögettem fel kevés vízzel, nem elég, hogy undorító állaga van a zúzának, még könnyen le is ég.

Csigatésztát meg pepperoni paprikát ettünk hozzá, és hát nagyon finom lett, így megbocsátottam minden bűnét a csirkéknek.

Zöldfűszeres csirkeszárnyak

A múltkori lakásavató ha másra nem is, arra jó volt, hogy Gével megszeretessem a csirkeszárnyat..
Ehhez ez kell:

1 kg csirkeszárny
sültcsirke fűszersó
oregano, majoranna, őrölt kömény, bazsalikom, vaj
sütőzacsi

A csirkeszárnyakat általában szét szoktam vagdosni, mert úgy nem látszik annyira szárnyak. (Mintha említettem volna, hogy mániákus vagyok.)
A múltkoriban, mikor Zsófi barátosném valami hasonlót csinált, akkor mondta, hogy az a legjobb, ha a csirkét ilyen fűszeres vizes pácba áztatjuk, mert akkor nem fog egyáltalájában kiszáradni...(kösziZsófipuszi)
A feldarabolt csirkeszárnyat, plusz még találtam a hűtőben kettő egész csirkecombot (azokat szépen levágtam a csontról), beleraktam vízbe, teleszórtam mindenféle fűszerrel, és kicsit hagytam aludni. (ez kb. olyan fél órát jelent, különben teljesen tetszőleges, akár rögtön is lehet sütni.)
Megmikróztam egy kis vajat, abba még kevertem mindenféle fűszereket, és jó alaposan bekentem vele a húst. Külön sót nem raktam rá, a sültcsirke fűszersó bőven elég, aztán pedig ezt az egészet beraktam a sütőzacskóba. (nagyon szuper találmány, majdnem annyira, mint a sütőpapír)
Így ahogy volt, beraktam a sütőbe, szerintem max. egy óra kell neki. (Néha-néha ránéztem, és amikor már úgy láttam, h najóvan, akkor kicsit kiszúrkáltam a zacskót, h piruljon is a cucc.)

Nagyon finom, nagyon ropogós meg omlósz.(wááá.) (Gének adtam hozzá krumplipürét is, ezé még szerelmesebb lett belém.)
Amúgy ennél egyszerűbb kaja a világon nincs.:)

És huhúú, van sütőőőm, élienélien!!

Tejbegrízes piskóta

Megint előjött az örök dilemma, kéne vmi desszert. (Ma egyébként is elkápraztatós napot tartok, ezért muszáj volt villantanom valamit. Nagyon érdekes, eddig csak én voltam sütiscsokisédességes, Gergő annyira nem, de egy jó ideje teljesen rákattant ő is. )

Hozzávalók: (ezt úgy utálom, nem az lenne a jó, h hozzá kellők?? tök hüjeség.)
1 kakaós piskóta lap (készen, boltban kapható, nem drága)
3 dl tej
5 ek búzadara (először 3-al próbálkoztam, de híg lett.)
2 ek kristálycukor (vagy méz - úgy még szuperebb!)


A kakaós piskóta lapot 3 részre vágtam, a legalsó lett a legvastagabb, a középső eltörött, mondjuk annyira nem stresszeltem ezen, úgyse látszik.

Közben feltettem a tejet forrni, és beletettem a búzadarát meg a cukrot. Legendásan leégetős vagyok, nem mertem megkockáztatni a mézet, mer az nagyon gyorsan leég, aztán sírhattam volna. (legendásan sírós is vagyok.)
A vicc az egészben az, hogy simán megfőzök egy 3fogásos ebédet levesestől, mindenestől, de tejbegrízt még az életemben nem főztem, így csak így szemre pakoltam bele a búzadarát. (Rettenetesen féltem attól, hogy híg lesz/ sűrű lesz/égett lesz, úgyhogy éberen őriztem az elejétől a végéig.)
Amikor készen lett, akkor nagyon gyorsan rákentem a piskóta lapra, még mielőtt megszilárdul itt nekem, én meg idegrohamot kapok.
Aztán végülis minden jóra fordult, jól néz ki, szerintem finom is, és az egész kb. 10 percembe került.
Ha lenne kedvem csokimázat csinálni, biztos zsírabb lenne, de szerintem nem fog róla hiányozni.,maradok a porcukros megoldásnál.

Borsóleves (köszikösziAnya)

Múlt héten sikerült lenyűgöznöm Gergőt a húslevesemmel, és ígéretet is kaptam, hogy mostmá biztos hogy elvesz, gondoltam magamban, najóvan, akkor ezt a sikert itten meg kell lovagolni, nehogy meggondolja magát.
Igazság szerint ezt nem először főzöm, és már legutóbb is nagy tapsot kaptam.
Kell hozzá: egy üveges borsó (a konzerv borsóval nem vagyok kibékülve, némelyiknek fura az íze.)
két és fél jó nagy sárgarépa (a felet szigorúan meg kell közben nyersen enni, nincs apelláta)
egy fehérrépa
sok-sok petrezselyem (most kb. egy egész csomót beletettem, amitől ilyen zöld lett, de ezt majd alább részletezem.)
egy fél fej vöröshagyma
egy ek. liszt
egy tyúkhúsleves kocka
ételízesítő
kevés olaj
egy (kis) marék betűtészta


A borsóról leöntöttem a levét, és a forró olajba raktam párolódni, aztán ráraktam a petrezselymet (vajon a helyesírás-ellenőrző miért nem ismeri a petrezselyem szót?, rejtély.), majd amikor már kellően megpárolódottnak láttam, akkor ment a 2 féle répa. Raktam rá egy húsleves kockát, amit igazából nem is muszáj, de én kicsit kényszeresen szeretnék már megszabadulni a 876539 db leveskockától, aminek a száma az összeköltözéssel duzzadt fel ennyire, szerintem úgy kb. nagyker mennyiség van nálunk. Szóval akinek esetleg szüksége lenne bármilyen, hangsúlyozom bármilyen leveskockára, az nyugodtan jelentkezzen, 2 napon belül szállítjuk.
Anya azt mondta, h ebben az állapotban szórjam meg egy kevés liszttel a zöldségeket, amit én nem igazán értettem, de engedékeny gyermek lévén ezt csináltam.
Sosem öntöm fel a levest vízzel rögtön, mindig inkább keveset öntök rá többször, valószínűleg ezt nem így kell csinálni, csak félek megkérdezni okosabbat, mer azé ez elég ciki lenne.
Szóval szépen öntögettem fel, aztán amikor puhának ítéltem meg a répát (úrIstenem), akkor még raktam rá ételízesítőt, kb. egy evőkanállal, plusz 10 szem egész fekete borsot. (Itten jegyezném meg, hogy vannak bizonyos emberek, akik a szemesbors helyett mindig azt mondják, h borsó. könyörgöm, az nem az. :P )
Nekem most Maggi ízvarázs ételízesítő van, de nem olyan jó, nem ajánlom. Amúgy is nekem mindent el lehet adni, erre is azt hittem, a csomagolásából ítélve, hogy VALÓDI zöldségek vannak benne, pedig nincsenek is, úgyhogy sajnááálooom, perlem a Maggit.
A végén beleszórtam egy (kis) marék betűtésztát, szeretem, visszahozza a boldog, békebeli kollégista éveket, meg kitűnően el lehet vele játszani kaja közben, helyett.

Hajjhajj

Az van, hogy tök régen nem írtam, mert tele voltam bokros teendőkkel, meg főleg lustasággal, de mivel akkora érdeklődés övezi a blogomat, ezé úgy döntöttem, hogy folytatom, és nagyon gazdag leszek, szolgálom a közt.

A hétvégi főzőcskézésemről csak halvány emlékfoszlányaim vannak, egyrészt mer' Forma1et néztem, és közben érzésre főztem, meg aludtam is, meg bőrig áztam, meeeheeg csomó más dolgot csináltam, ezé sajnálatos módon minden ezzel kapcsolatos emlékezetem kitörlődött.

Egyébként meg szinte alig főzök mostanság, mer állandóan vagyok valahol.

De ami késik, nem múlik, hamarosan előállok szuper dolgokkal, például azon gondolkozom, hogy külön rovatot indítok: ,,Hogy főzzünk rezsón úgy, hogy közben leég a fazék" és egyebek. Csomó új ötletem van.

És persze nem ártana már felduzzasztanom a 3 főből álló rajongótáboromat, nem mintha baj lenne, csak mittomén, így sose leszek gazdag, nem szolgálom a közt.