Őszibarackos-tejszínes csirkemell

Végre-valahára, felfedeztem az időzített bejegyzés áldásos hatásait, és most ezt akkor olvassátok, amikor én éppen a Marichuy közben csipszet zabálok takarítok/vasalok/mosok/várom haza a Szelermemet (a megfelelő rész aláhúzandó).
Párkapcsolati tanácsot, ígérem nem adok már, csak ha kell, plusz van erről egy teóriám, hogy annak sose adok, akinek kell, mer magasról leszarja, ugyanis ha arra van szüksége, akkor általában nem működik a dolog Jóskapistával, de valamiért mégis vele van, és ez a valami általában sokkal többet nyom a latba, mint az én kis inci-finci tanácsom. Tehát: ha tanács kell, csak akkor gyere, ha nem kell. :)

A vasárnap úgy telt,mint általában a vasárnapok, kivéve hogy a Gergő prezentációt csinált, és azt játszottuk, hogy én vagyok a zsűri, mondjuk én inkább Puzsérróbert vagyok, szóval zsűriztem, meg közben főztem, és olyan dolgot csináltam,amit már 2 hónapja nem, zoknit vettem fel, mer kékre fagytak a lábujjaim. (Hozzáteszem, téli takaróval takaróztunk, és cseppet se volt melegünk.)- itt és most megragadnám viszont az alkalmat, hogy üzenjek azoknak,akik ekéznek a májusi nász miatt: Látjátok, feleim, augusztusban is befagyhat a seggünk, és májusban is lehet gatyarohasztó meleg. Miattam amúgyse aggódjatok, tegnap tálaltam az ötletem eső esetére a Gergőnek, aki egy kicsit hüledezett, de aztán nyerőnek találta a gondolatot, hogy ha esik, akkor majd szépen kinyilazzuk mindenhova, hogy GergőMeli ESSSküvő. Höhö. Nem ESünk kétségbe.

Vasárnap is volt eső, ezért otthon hédereztünk egész nap, én este olimpiazárót néztem, egészen lelkes voltam 11kor még, amikor aszonta a Szujó, hogy milyenszéép, milyen fantasztikuuuuus, és még 2 órán keresztül gyönyörködhetünk a látvááányban, na ekkor gyors fejszámolás után úgy döntöttem, h én ezt ugyan meg nem nézem, pedig szpájszgörlsz is vót, hüpp, mer ma reggel engem senki akkor fel nem ébreszt.

Ja, és még egy fontos dolog is történt, végre hazajött Iza, a szomszéd Tüdő nője, bár Iza régi fénye kissé megkopott, egy mokkával a bal szeme alatt, és egy gipsszel a bal kezén gazdagabb lett, biztos idegenlégiós vagy nem tudom. Este aztán jött a balhé, és ha jól vettem ki a szavukból, (véletlenül se hallgatóztam), Iza rájött, hogy Tüdő félrekúr, nekem meg előjött a romantikus énem, hogy milyszép is ez a mai nap, vége a zolimpiának, és ahogy hallom, a Tüdő-Iza fuzionálásnak is. (Nem tudom, h örüljek-e egyelőre, mer ha Iza nem lesz, Tüdő megint visszahozza, azt a visítós csajt, akivel hajnal egykor szereti bonyolítani az aktust, és akiről nekem meggyőződésem, h valójában az a csaj Katy Perry.)

Ja, és főztem is, ezt itt:

fél kg csirkemell
egy doboz őszibarack konzerv (tudom, szégyen és gyalázat, itt a friss barack szezon, erre meg itt konzervezek)
2 dl tejszín
olaj
sóbors (hertz szalámi, csak viccelteeem, az nem kell)

A csirkemellet felcsíkozzuk, vagy kockázzuk, kinek, hogy sikerül ugye. Kis olajon, sóvalborssal megpirítjuk, legalább addig, amíg ki nem fehéredik, de ha idegrendszerünk engedi, akkor addig, amíg el nem kezd pirulni. Eztán hozzáadjuk a feldarabolt őszibarackot (én meghintettem egy kis fahéjjal és dobtam rá egy kanál mézet is), és felöntjük egy kis vízzel, vagy a barack levével! (Igenigen, azzal a cukrossal. Tudom, Rubintos Réka és Sovány Norbi most felsírnak).
Összepároljuk, és amikor készen ítéljük, akkor felöntjük a tejszínnel, azzal rottyan egyet, aztán viszlát.
Tökfinom, gyors is meg minden, csak ajánlani tudom!

Hétvégi konyhai ámokfutásom másik darabja: itt

Kráter sütemény

..és uralkodá szombaton a Nihil maga, plusz a Setétlovag, ami nekem eléggé tetszett, a Gergő viszont nem volt lelkes, ez inkább elmondom a Kráter sütemény igaz történetit tinéktek. (Éjjojo, Brada, má megint rímelek, úgy látszik ez a hétfő sajátja)

Úgy indultunk, hogy töksoká lustultunk, mire észbe kaptam, h hopphopp, lófasz van itthon nem kaja, hama induljunk a bótba, nemsoká jön a Julcsibarátom, héhó süti kell, meg ilyenek. Az ilyenek részt aztán kihagytam, mer jól bereggeliztünk, Erzsébet királynő elbújhat mellettünk, plusz tegye fel a kezét, aki szintén görögjoghurt mániás, még pedig így: KÜLÖN megeszi a fehéret, és a végén pedig a gyümölcsös cuccot. Gergőt a világból űzöm ki a mindentkülöneszekkel, és meg van  róla győződve, h engem el kéne vinnie a Nasanak, de legalábbis mutogatni a Nemzeti Múzeumban.
Annyit még azé elmondanÁk a szombathoz, hogy csudálatos békesség uralkodik köztünk, nem is tudom/értem, milyen lehet az olyan kapcsolat, ahol nem ez van, én főzök, a Gergő kertészkedik a 2négyzetméteres hásziendán, a kutya néha magából kikelve ugat, hiába, no, véd minket a rabolóktól és/vagy legyetektől. Kapcsolatokról jut eszembe, rengeteg olyan nemműködő, vagy önműködő kapcsolat van most a környezetemben, amit nem igazán tudok hova tenni.Nemműködő alatt a valóban nem működőt, és mégis létezőt értem, vagyis azt, hogy erőn felül próbálnak emberek a másikba csimpaszkodni, holott a hülye is látja, hogy az nem kóser, nem megy, hagyni kéne a francba, keresni mást, vagy csak egy kicsit egyedül lenni. Önműködő alatt pedig azt, hogy kurvára nem ápolják, ahogy esik, úgy puffan, élnek egymás mellett, és nem egymással, mindenki csinálja a dolgát, véletlenül sem együtt, és mégis kapcsolatban vannak a fészbukon. (Vagy nem, mert fel sem vállalják a másikat.) Hm. Elkalandoztam, van ez így, szóval lányok: egyet tanácsolhatok: Semmi jobb nincs annál, mint amikor önmagad lehetsz, kontroll, megjegyzések, ellenőrzések, és szemöldökráncolások nélkül..és ha ehhez az kell, hogy egyedül légy, akkor nosza! Megjegyzés vége.

Julcsit 2re vártam, nem ért addigra, legalább volt ideje hűlni a sütinek, ami ez volt e:

 (A Kráter süti nevét onnan eredeztetjük, hogy a tészta és a puding, valamint a tetején a máz, különböző szintekben olvadnak össze, és ezért elég faja, sose tudhatod, mire számíthatsz, jaés, szép is!)

Hozzávalók:

A tésztához:
3tojás
15 dkg cukor
15 dkg liszt
0,5 cs sütőpor
2 ek kakaó
5 dl olaj
5 dl tej

Pudinghoz:
1 cs vaníliás pudingpor
2 ek cukor
4,5 dl tej

 A tetejére:

fél doboz nagytejföl
2 ek cukor
1 cs  bourbon vaníliás cukor


A pudingot megfőzzük, bőszen keverjük, hogy gyorsan kihűljön. Ha kell, segítségül hívjuk a Embert, kavarjámálégyszi,amíg én csinálom a összes többit. Jó kapcsolatban az Ember, nem kérdez, hanem kavar- a miénk tehát jó.:)

Kettéválasztjuk a tojásokat, a sárgáját összekeverjük az olajjal, meg a tejjel, szépsimára, (nemfogmenni), plusz hozzáadjuk a cukrot. Közben a liszthez hozzáadjuk a sütőport, és a kakaót, szépsimára keverjük (nemfogmenni), majd ezt a egészt belekeverjük a tojásos cuccba, a végén pedig hozzáadjuk a keményre vert tojásfehérjét.Sütőpapíros tepsibe öntjük a tésztát, és belekanalazzuk a pudingot, nem estem kétségbe, mert ugyan nem hűlt ki teljesen, beleraktam úgy, igazi rakkendroll arc vagyok. :) 180 fokon sütögetünk kb. 25-30 percig, a tészta fel fog gyünni, a puding meg süppedni, tűpróbázunk, ami azt jelenti, hogy megpróbálunk úgy beledugni vagy egy sütitűt, vagy bármi mást (kivéve fakanál, botmixer, ilyenek.), hogy ne égessük meg a kezünket. (nemfogmenni)

Aztán amikor már tésztamentes a tűnk, akkor van készen. Kivesszük, és a cukrokkal kikevert tejföllel megkenegetjük, továbbá kinyalogatjuk a maradékot a köcsögből.
Ez szépen meg fog dermedni, amennyiben nem, úgy elrontottuk. Légyszi, bírjuk ki, hogy ne vágjuk fel, amíg meleg, mer szét fog esni, mint a sz*r. Ha képesek vagyunk megállni, akkor úgy fog kinézni, mint a legalsó képen.
Képekről jut eszembe, jó sok lesz most, és éljen, Dóricica kérésére, rólam meg a Mézikutyánkról is van..:)

Szupergyors feketeerdő pohárkrém

..vannak napok, amikor hazaérünk melóból, és már a létezés puszta gondolata is fáraszt. Nekünk minden napunk ilyen.
A Gergőnek annyira meg van már hasadva a tudata, hogy eltökéltem, valamivel meglepem, ez így nem mehet tovább, na meg az én idegrendszeremre is ráfért a kényeztetés.
Tegnap egészen pontosan 3szor áztam ronggyá, amikor lelkesen és szökdécselve kiléptem a munkahelyem kapuján (nem viccelek, télleg van kapunk), amikor még szintén lelkesen vártam a buszt, majd amikor a Zebbel a délutáni körünket róttuk. A kutya szerencsére még nálam is jobban utálja az esőt, meg a vizes füvet, ezért egy önjelölt Audrey Hepburnként csak lábujjhegyen (meggyőződésem, hogy van lábbujjhegyük, kár is kötekedni velem) és méla undorral az arcán méltóztatik pisilni. Ha egyáltalán méltóztatik persze.

Aztán jött a fekete leves. Belépek, ehe mondom, végre nem ágyazott, dejó ez a Kutya istenem, jólnevelt, böcsületes, aha..Büszkeségem tartott egészen úgy 3 másodpercig, akkor szembesültem vele, hogy Mézirambo halálos ellenséget vélt felfedezni az én piros flipflop papucsomban, és szépenügyesen ki is iktatta őt. Valószínűnek tartom, hogy Mézinek is van egy listája az elpusztítandó dolgokról: 1. A csaj papucsa, 2. A csaj bárminemű ruhája, 3. Az a zöld virág a erkélyen, 4. A redőny, 5. A csávó papucsa, 6. A csávó játéka, ami röpül, és hangos, és ami egyszer beleakadt a szőrömbe,7. az udvaron sétáló emberek, végül, de nem utolsósorban 8. a csaj meg a csávója.
Mondjuk fenti kis mutatványnak meg is lett az eredménye, mer úgy elvertem a meggyalázott papuccsal, hogy még szerintem az anyja, Dönci is felsírt a Balatonon. (A lelkes állatvédőknek mondom csak, mielőtt elhurcoltatnának, és tömlöcbe vetnének: 10 percre rá kibékültünk, és azóta is nagy-nagy szeretetben élünk, esküszöm.)

Nade, ami történt még, nem volt kedvem mindzsózni ilyen tésztákkal, meg sütögetéssel, ezért hát készült ez, ami nem mellesleg tök jó, meg gyors is, meg el is kápráztattam az embert, aszonta, majdnem ez a kedvence a világon.

Tehát:

25 dkg túró
2-3 ek cukor
1 cs vaníliás cukor
1 ü meggybefőtt, vagy friss meggy kimagozva (maradtam a befőttes témánál, tökömnek se lett volna kedve magozgatni)
1 kisdoboz natúr joghurt
1 ek citromlé
1 csomag zabkeksz, vagy babapiskóta (babapiskótát akartam, de csak ilyen übermegacsaládi csomag volt, hát mondom az nekünk nem kell, életünk végéig nem fogyna el)
1 dl tej
1 ek kakaópor (simán elhagyható, ha zabkeksszel csináljuk)


A túrót a cukrokkal, a citromlével, és a natúr joghurttal simára keverjük, a zabkekszet összetördeljük, és megloccsantva kakaós tejjel egy pohárba halmozzuk, rá a túrós krém, aztán megy, megint keksz, megint krém, megint meggy. Addig csináljuk ezt, amíg el nem fogy, vagy amíg tele nem lesz a pohár. Ennyire egyszerű, nem hazudok.

És most hurrá, örvendjünk együtt a pénteken, hiszen tudjuk: Minél gyorsabban telik a péntek, annál hamarabb lesz hétfő. Höhö.

Tessék, képek is vannak, remélem komázni fogjátok:

Fokhagymás tészta füstölt sajttal, baconnel és tejföllel

Senkinek egy rossz szava nem lehet, mivan, tök produktív vagyok, főzök is, meg is örökítem az utókornak, sőt a Zember szép képeket csinál, ez aztán szuper.
Tegnap megint idegesítő nap volt, mondjuk melyik nem az, sok volt a dolog, ráadásul találkozóm is volt meló után, amihez abszolút semmi kedvem nem volt, közben egyfolytában hazagondoltam, hogy az Eb most fordul az ágyunkon az egyik oldaláról a másikra (nem tehetek róla, de ettől herótom van), jaés, aggódtam a bacon miatt, hogy megint horror áron jutok hozzá. (Nem tudom, hogy képzelik különben a Cooposok, saját márkás szar bacon náluk arany áron megy, pedig le merem fogadni, hogy náluk még Coop-os disznó is létezik, nem értem ezt az egészet. Ha egyszer jó sok pénzem lesz, tuti lesznek disznóim, öömm..ezt így kell mondani?, abban van ám a biznic.)- közben eszembe jutott, hogy hazafelé van egy kisbót, ottan mindig ilyen fáradt, kiégett luvnyák a eladók, annyira nem kedvesek,mint amennyire bunkók, náluk biztos van bacon. És volt is, igaz, Überprodukt of Dzsermani, de hát kitérdekel, pont a felébe került mint a szar Coopos, ráadásul, mint utóbb kiderült, kétszer annyira finom is volt.

A kajáról annyit, h egyszerű, de nagyszerű, tökéletesen megfelel azoknak, akiknek semmi kedvük és/vagy idejük és/vagy energiájuk vacsit gyártani, viszont éhesek, mint a csuda. Ja, alig kell hozzá valami, szóval szegényeknek is ideális. Randira nem ajánlott, kivéve ha a randipartner egy hüje.

Végy:

fél csomag pennét
egy csokor petrezselymet
5-6 gerezd fokhagymát
1 csomag bacont
10 dkg füstöltsajtot
1 doboz tejfölt
ételízesítőt és borsot


A tésztát annak rendje és módja szerint kifőzzük, közben  a bacont jó kicsire felkockázzuk és saját zsírjában (ha nem annyira zsíros, akkor kicsi olajon) megsütjük. Amikor megpirult, akkor kiszedjük onnan, mehet a helyére a nagyon apróra vágott fokhagyma, és a szintén apró petrezselyem. (Kezet mosunk. Ha mégsem lennék olyan gazda(g) a életemben, hogy disznótelepem legyen, akkor feltalálom a fokhagymaszag eltüntető szappant, nyugalom.) Mikor a hagymáspetrezselymes cucc összefonnyadt, akkor szépen összekeverjük a megfőtt tésztával, és hozzáadjuk a bacont.

Megszórjuk reszelt sajttal, plusz meglöttyintjük tejföllel (a tejfölt feltunningoltam, tettem bele ételízesítőt meg borsot). És kész. Ennyi, ágyő!

Annyi dolgunk marad még, hogy a drímvörkből hazatérő Szelermünket shrekmacska szemekkel szépen felszólítsuk megkérjük arra, hogy képezze le nekünk a művet. Ez nekem nagyon megy, ennek az eredménye pedig:

Sütőben sült baconos töltött krumpli

Barokkos túlzás a töltött krumplizás különben, és nem is valami elegáns, de így péntek 13-án hajnal 8kor nem jut jobb az eszembe, ha valakinek lesz jobb ötlete, miután magáévá tette eme kis bejegyzést, az nyugodtan írja meg, olyan ez mint a wikipédia. A változtatás jogát fenntartom.

Ja, és örül a szívem is, mer a Gergőnek van szuper képező gépe, ezért igazán szép képeket tudok már hozni a művekről, szó nem érheti a ház elejét (ez nem tudom, honnan jutott eszembe), ma nagyon választékos vagyok, érik az a Pulitzer-díj, meglátjátok.

A napok egyébként gyorsan és szarul telnek, mindig van vmi hüjeség, az elmúlt hét konkrétan le lett átkozva, bele se kezdek, legyen elég annyi, hogy volt ott minden, mint a búcsúban.
Búcsúról jut eszembe, holnap lánybúcsúba megyek, nem, nem az enyém, szerencsére sajnos, nekem még van időm, egészen pontosan az esküvőig 309 nap, na nem mintha számolnám. :D

Tegnap este volt kedvem mókolni a konyhában, meg mondom szegényGergő, neki is televan má a pöcse a melójával, jóvan,akkor lesz vacsora, nincs olyan meleg se, jólesz.

Az alapreceptet tök figyelmen kívül hagyva vágtam bele a tutiba, jó is lett, még a kutya is megemlegeti, mer a maradék, egy szál bacont ő kapta, hadd legyen jó napja a kis nyomorultnak. (Amúgy is úgy néz ki már, mint egy hómlessz, mer baszunk elvinni megnyíratni, szegény rendesen izzad. Amennyiben ezt olvasná valami állatos ombudsman: Tisztelt Ombudsman! Nem, nem úgy értettem, hogy nem szeretjük, meg leszarjuk, igazából imádjuk, minden nap steaket kap meg orosz pezsgőt, szépen ápolt, és még szebben fejlett boldog példány, amit onnan tudunk, hogy mondta, ugyanis hetente kétszer logopédushoz is hordjuk, mert nagy gondot fordítunk arra is, hogy normálisan képezze a szavakat.)

Szóval, elég legyen belőlem, induljon a csodás vacsi:

30 dkg krumpli
másfél kis dobozos tejföl
15 dkg sajt
4-5 szelet sonka
3 tojás
sóbors, rozmaring
1/3 kaliforniai paprika
kb. 10 szelet baconszalonna


A sonkát felcsíkozzuk, a paprikát nagyon apróra kockázzuk, miközben halált megvető bátorsággal keményre főzzük a három tojást. (Azért mondom, mert én általában rommá égetem magam vele, ez a hobbim.) Mikor a tojás megfőtt, akkor egy villával szépen szétnyomkodjuk, és összekeverjük a sonkáspaprikás cuccal. Ha ezzel a roppan fontos és bonyolult dologgal megvagyunk, akkor a sajtreszelő kis reszelő részén lereszeljük a nyers krumplit. (Nem árt előtte meghámozni, höhö.)- vigyázzunk, mer a új krumpli nagyon vizes, próbáljuk meg jól kinyomkodni mielőtt bármi mást csinálnánk vele. Ha megvolt a nyomkodás, akkor a sonkáspaprikástojásos szmöttyhöz adjuk, plusz a tejfölből úgy egy dobozzal, 10 dkg reszelt sajtot (a másik öt deka a tetejére megy majd), sóbors, KEVÉS rozmaring (nagyon durva íze van ha sok kerül bele, déndzsör!). Egy 12lyukú muffinsütő lyukaiból 10-et kibélelünk baconnel és beletöltögetjük ezt a keveréket.

175 fok, 40perc, addig nézzük meg a Híradót. - mikor letelt a 40 perc, szórjuk meg a maradék reszelt sajttal, és annak pirulásáig (ez még kábé 10 perc) süssük tovább. Mikor végeztünk, kicsit várakozzunk, hogy hűljön, mert úgy egyben ki tudjuk szedni a lyukakból.
 Nahát, ennyi meg egy bambi, oszt tök jó lesz. Mi ettünk hozzá paprikát meg paradicsomot is, pluuhuusz meglöttyintettük tejföllel.

Juhúú, és jöjjenek a képek, igazán szuperek, légyszi dícsérjétek meg a Gergőt, nagyon ügyes fiú:

Mediterrán citromos túrótorta

...minden olyan szépen kezdődött, aztán rosszra fordultak a dolgok.

Nem tudom, kinél hogy van, de most Pesten úgy, hogy olyan meleg van, hogy Fekete Pákó is sírva könyörög a Wizzair-nek, vigye őt haza a hüvibe. Meleg van, nyűgösek vagyunk, száradunk a lakásban, nem mentünk semerre, estére kinéz egy szabadtéri, kivetítős EB döntő, mikor is a Gergővel közellenségekké válunk, ő egy igazi, hamisítatlan digó, én pedig egy señorita vagyok. Na, hát a mediterrán citromos túrótortám is maximum annyira volt mediterrán, mint mi ketten, hacsak a folyamatos káromkodás miatt nem soroljuk oda. 

Nézzük csak, mi történt:

Az oridzsinál recept azt mondta, h ezek kellenek:

15 dkg darált keksz

4 dkg vaj

25 dkg túró

2 citrom

2 tojás

8 dkg cukor

1 étkezési zselatin

1 színtelen tortazselé

1,5 dl habtejszín

A kekszet a vajjal összedolgozzuk- itt már gond volt, ehe, mondom, ezt aztán összedolgozni nem igen lehet, morzsálódott, mint a franc, mindegy, jóleszez-csatakiáltással egy kapcsos tortaforma aljára nyomkodtam. (Hozzáteszem, 2szer kapcsoltam oda az ujjam is, gyanakodnom kellett volna.)

Ezt betesszük a hűtőbe.

Közben, vagy utána, ki mennyire Atomanti, 1 dl langyos vízben elkeverjük az étkezési zselatint. - a túrót, a tojások sárgájával, a cukorral, egy citrom reszelt héjával, és levével,a két felvert tojásfehérjével,  a habtejszínnel és a vízben elkevert zselatinnal összekavirnyázzuk. Borzasztó undorító, ne lepődjünk meg, tartsunk ki.

Ezt a izét, krémet, szépen simítsuk rá a kekszes balhéra, közben álljuk meg, hogy ne röhögjünk és sírjunk felváltva.

Ok,mehet vissza a hűtőbe. Dermedésig.

A színtelen tortazselét 2,5 deci vízben 2 evőkanál cukorral folyamatos kevergetés közben főzzük fel, ja és, a maradék egy citromunk levét is adjuk hozzá, plusz hámozzuk szépen le, és gyufanagyságúra vágva a héját, azt is tegyük bele. Ettől lesz szép. Állítólag.

No, ezzel is megvolnánk, forrás után 1 perccel vegyük le a tűzről, vagy ha nem élünk egy barlangban, és az emberünk nem éppen mamutot vonszol maga után ebéd gyanánt, akkor a tűzhelyről. (Ez szarvót, bocsánat.)

Ha 8-10 percet hagytuk állni a szmöttyöt, és közben persze néha jól meg is kavartuk, akkor ráönthetjük a tortára, mehet vissza a hűtőbe. 

Éskéjsz.

Nade, mi vagy mohó falánk disznók voltunk, vagy ez a torta télleg egy buzi, ez aztán nem állt meg egy kicsit se, folyt mint a öömm..próbálok valami szép hasonlatot találni, oké, nem tudok, pedig én azt akartam, hogy álljon, mint f*sz a lakodalomba'.

Tévedés ne essék, ízre hibátlan, még szerintem is, pedig aztán én nagy puzsérróbert vagyok, szó se róla.

Mindegy, kiskanállal megesszük, másnak meg úgyse adnánk belőle, mer irigyek is vagyunk.

Ui: Szomszéd Tüdő 42szer kérdezte meg Tüdőnét, hogy ,,Iza, elhagytáááá?" Szerintem el. De má' sose tudjuk meg, mer szerintem Iza azóta útban van a szemétégető felé, majd ottan elgondolkozik a életiről, a céda.

Ui2: Ezt a tortát túrtaként fogom bejegyeztetni.

Ui3:  Ez volt a századik bejegyzés. A 100.!! :) Remélem, jóvót. Nyomjatok má egy lájkot lécci, hadd örüljek.

Cöhhó..

...meg akartam írni itt tinéktek az über chilis bab receptjét, mer a Dorka aszonta, h nincsen fent, hát köszi szépen, pedig itt van, hejj!

Mindegy, nem írom akkor le, pedig a tegnapi igencsak jól sikerült, a maradékot meg megettük most délelőtt. Egyikünk se dolgoz, ugyanis a Gergő szabadságot kért, én meg két foggal kevesebb vagyok, viszont csomó élménnyel több:

Kezdjük ott, hogy fél10re mentem a dokkerhez, üldögélek, üldögélek, mint mindenki a váróban, olyan az a váró, mint mondjuk a Pokol kapuja, onnan már csak a tisztítótűz van hátra. Erre meg bentről akkora artikulálatlan ordítás, bőgés, halálsikoly, hogy még a mellettem ülő Bandi bácsi kezében is megállt a Metro, a velem szemben ülő lánynak meg könnyek szöktek a szemébe. Ketten fel is álltak, angolosan távoztak, én meg mondom, ha má idáig eljöttem, engem ugyan el nem ijesztenek. Aztán mint kiderült, a megpróbáltatásaim itt még cseppet sem értek véget. Történt ugyanis, hogy kiszólt a fogorvosom, hogy dél előtt nem igen fogok bekerülni, ugyanis az előttem lévő esze ágában sem volt kinyitni a száját, megmakacsolta magát, nem lesz ebből lófasz se, nem hogy foghúzás.
Délben ottan ücsörögtem még mindig, amikor leültek mellém a dugósok. Nem elég, hogy az ember félrettegésizzad, még el kell viselnie, hogy két vadpettingelő kucorodik mellé a váróban, akik ööm..hogy is mondjam, a legkevésbé sem titkolják az egymás iránt érzett olthatatlan vágyat, van ilyen, valaki a batman jelmezre bukik, mások a fogorvosi rendelőre. Mondtam is, miután behívtak, hogy előre engedem én a dugósokat, hadd legyen nekik tényleg jó..:D

Szóval bementem, hümmög az az áldott jóember fogorvos, szép kis gyökér (nem rám mondta), műtét lesz. Mondom, mijafasz, biztos h nem engedélyezem. Aztán szépen leterítettek azzal a békalencse színű zöld lebernyeggel, nemigen volt már más választásom, mint hogy tűrjek..:/ HálIstennek az Úr velem volt, ami ritka, mer a háromkampós fogam egyben és mosolyogva hagyta el a szám, csodájára járt a szájsebészet, az Év embere lettem kb.
A másik, a felső az már csak egy könnyű ujjgyakorlat volt, még nevetgéltem is közben.

Ez a igaz története a egésznek, élek és mostmár virulok is.

Ja, és reggel megfogalmazódott bennem a szlogen, amit le fogok védetni, mielőtt a Bölcsességfog húzó Fogorvosok Szövetségének átadnám további felhasználás céljából: ,,Nincs érzés, csak vérzés."

Kár, hogy nincs több bölcsfogam, öröm volt velük az élet.


Jó hétvégét, igyatok sokat, esernyőt vigyetek magatokkal és letsdance!