2012. július 18., szerda

Fokhagymás tészta füstölt sajttal, baconnel és tejföllel

Bejegyezte: Emm dátum: 8:41 0 megjegyzés
Senkinek egy rossz szava nem lehet, mivan, tök produktív vagyok, főzök is, meg is örökítem az utókornak, sőt a Zember szép képeket csinál, ez aztán szuper.
Tegnap megint idegesítő nap volt, mondjuk melyik nem az, sok volt a dolog, ráadásul találkozóm is volt meló után, amihez abszolút semmi kedvem nem volt, közben egyfolytában hazagondoltam, hogy az Eb most fordul az ágyunkon az egyik oldaláról a másikra (nem tehetek róla, de ettől herótom van), jaés, aggódtam a bacon miatt, hogy megint horror áron jutok hozzá. (Nem tudom, hogy képzelik különben a Cooposok, saját márkás szar bacon náluk arany áron megy, pedig le merem fogadni, hogy náluk még Coop-os disznó is létezik, nem értem ezt az egészet. Ha egyszer jó sok pénzem lesz, tuti lesznek disznóim, öömm..ezt így kell mondani?, abban van ám a biznic.)- közben eszembe jutott, hogy hazafelé van egy kisbót, ottan mindig ilyen fáradt, kiégett luvnyák a eladók, annyira nem kedvesek,mint amennyire bunkók, náluk biztos van bacon. És volt is, igaz, Überprodukt of Dzsermani, de hát kitérdekel, pont a felébe került mint a szar Coopos, ráadásul, mint utóbb kiderült, kétszer annyira finom is volt.

A kajáról annyit, h egyszerű, de nagyszerű, tökéletesen megfelel azoknak, akiknek semmi kedvük és/vagy idejük és/vagy energiájuk vacsit gyártani, viszont éhesek, mint a csuda. Ja, alig kell hozzá valami, szóval szegényeknek is ideális. Randira nem ajánlott, kivéve ha a randipartner egy hüje.

Végy:

fél csomag pennét
egy csokor petrezselymet
5-6 gerezd fokhagymát
1 csomag bacont
10 dkg füstöltsajtot
1 doboz tejfölt
ételízesítőt és borsot


A tésztát annak rendje és módja szerint kifőzzük, közben  a bacont jó kicsire felkockázzuk és saját zsírjában (ha nem annyira zsíros, akkor kicsi olajon) megsütjük. Amikor megpirult, akkor kiszedjük onnan, mehet a helyére a nagyon apróra vágott fokhagyma, és a szintén apró petrezselyem. (Kezet mosunk. Ha mégsem lennék olyan gazda(g) a életemben, hogy disznótelepem legyen, akkor feltalálom a fokhagymaszag eltüntető szappant, nyugalom.) Mikor a hagymáspetrezselymes cucc összefonnyadt, akkor szépen összekeverjük a megfőtt tésztával, és hozzáadjuk a bacont.

Megszórjuk reszelt sajttal, plusz meglöttyintjük tejföllel (a tejfölt feltunningoltam, tettem bele ételízesítőt meg borsot). És kész. Ennyi, ágyő!

Annyi dolgunk marad még, hogy a drímvörkből hazatérő Szelermünket shrekmacska szemekkel szépen felszólítsuk megkérjük arra, hogy képezze le nekünk a művet. Ez nekem nagyon megy, ennek az eredménye pedig:




2012. július 13., péntek

Sütőben sült baconos töltött krumpli

Bejegyezte: Emm dátum: 8:47 1 megjegyzés
Barokkos túlzás a töltött krumplizás különben, és nem is valami elegáns, de így péntek 13-án hajnal 8kor nem jut jobb az eszembe, ha valakinek lesz jobb ötlete, miután magáévá tette eme kis bejegyzést, az nyugodtan írja meg, olyan ez mint a wikipédia. A változtatás jogát fenntartom.

Ja, és örül a szívem is, mer a Gergőnek van szuper képező gépe, ezért igazán szép képeket tudok már hozni a művekről, szó nem érheti a ház elejét (ez nem tudom, honnan jutott eszembe), ma nagyon választékos vagyok, érik az a Pulitzer-díj, meglátjátok.

A napok egyébként gyorsan és szarul telnek, mindig van vmi hüjeség, az elmúlt hét konkrétan le lett átkozva, bele se kezdek, legyen elég annyi, hogy volt ott minden, mint a búcsúban.
Búcsúról jut eszembe, holnap lánybúcsúba megyek, nem, nem az enyém, szerencsére sajnos, nekem még van időm, egészen pontosan az esküvőig 309 nap, na nem mintha számolnám. :D

Tegnap este volt kedvem mókolni a konyhában, meg mondom szegényGergő, neki is televan má a pöcse a melójával, jóvan,akkor lesz vacsora, nincs olyan meleg se, jólesz.

Az alapreceptet tök figyelmen kívül hagyva vágtam bele a tutiba, jó is lett, még a kutya is megemlegeti, mer a maradék, egy szál bacont ő kapta, hadd legyen jó napja a kis nyomorultnak. (Amúgy is úgy néz ki már, mint egy hómlessz, mer baszunk elvinni megnyíratni, szegény rendesen izzad. Amennyiben ezt olvasná valami állatos ombudsman: Tisztelt Ombudsman! Nem, nem úgy értettem, hogy nem szeretjük, meg leszarjuk, igazából imádjuk, minden nap steaket kap meg orosz pezsgőt, szépen ápolt, és még szebben fejlett boldog példány, amit onnan tudunk, hogy mondta, ugyanis hetente kétszer logopédushoz is hordjuk, mert nagy gondot fordítunk arra is, hogy normálisan képezze a szavakat.)

Szóval, elég legyen belőlem, induljon a csodás vacsi:

30 dkg krumpli
másfél kis dobozos tejföl
15 dkg sajt
4-5 szelet sonka
3 tojás
sóbors, rozmaring
1/3 kaliforniai paprika
kb. 10 szelet baconszalonna


A sonkát felcsíkozzuk, a paprikát nagyon apróra kockázzuk, miközben halált megvető bátorsággal keményre főzzük a három tojást. (Azért mondom, mert én általában rommá égetem magam vele, ez a hobbim.) Mikor a tojás megfőtt, akkor egy villával szépen szétnyomkodjuk, és összekeverjük a sonkáspaprikás cuccal. Ha ezzel a roppan fontos és bonyolult dologgal megvagyunk, akkor a sajtreszelő kis reszelő részén lereszeljük a nyers krumplit. (Nem árt előtte meghámozni, höhö.)- vigyázzunk, mer a új krumpli nagyon vizes, próbáljuk meg jól kinyomkodni mielőtt bármi mást csinálnánk vele. Ha megvolt a nyomkodás, akkor a sonkáspaprikástojásos szmöttyhöz adjuk, plusz a tejfölből úgy egy dobozzal, 10 dkg reszelt sajtot (a másik öt deka a tetejére megy majd), sóbors, KEVÉS rozmaring (nagyon durva íze van ha sok kerül bele, déndzsör!). Egy 12lyukú muffinsütő lyukaiból 10-et kibélelünk baconnel és beletöltögetjük ezt a keveréket.

175 fok, 40perc, addig nézzük meg a Híradót. - mikor letelt a 40 perc, szórjuk meg a maradék reszelt sajttal, és annak pirulásáig (ez még kábé 10 perc) süssük tovább. Mikor végeztünk, kicsit várakozzunk, hogy hűljön, mert úgy egyben ki tudjuk szedni a lyukakból.
 Nahát, ennyi meg egy bambi, oszt tök jó lesz. Mi ettünk hozzá paprikát meg paradicsomot is, pluuhuusz meglöttyintettük tejföllel.

Juhúú, és jöjjenek a képek, igazán szuperek, légyszi dícsérjétek meg a Gergőt, nagyon ügyes fiú:




2012. július 1., vasárnap

Mediterrán citromos túrótorta

Bejegyezte: Emm dátum: 16:30 0 megjegyzés
...minden olyan szépen kezdődött, aztán rosszra fordultak a dolgok.


Nem tudom, kinél hogy van, de most Pesten úgy, hogy olyan meleg van, hogy Fekete Pákó is sírva könyörög a Wizzair-nek, vigye őt haza a hüvibe. Meleg van, nyűgösek vagyunk, száradunk a lakásban, nem mentünk semerre, estére kinéz egy szabadtéri, kivetítős EB döntő, mikor is a Gergővel közellenségekké válunk, ő egy igazi, hamisítatlan digó, én pedig egy señorita vagyok. Na, hát a mediterrán citromos túrótortám is maximum annyira volt mediterrán, mint mi ketten, hacsak a folyamatos káromkodás miatt nem soroljuk oda. 

Nézzük csak, mi történt:

Az oridzsinál recept azt mondta, h ezek kellenek:

15 dkg darált keksz
4 dkg vaj
25 dkg túró
2 citrom
2 tojás
8 dkg cukor
1 étkezési zselatin
1 színtelen tortazselé
1,5 dl habtejszín

A kekszet a vajjal összedolgozzuk- itt már gond volt, ehe, mondom, ezt aztán összedolgozni nem igen lehet, morzsálódott, mint a franc, mindegy, jóleszez-csatakiáltással egy kapcsos tortaforma aljára nyomkodtam. (Hozzáteszem, 2szer kapcsoltam oda az ujjam is, gyanakodnom kellett volna.)
Ezt betesszük a hűtőbe.

Közben, vagy utána, ki mennyire Atomanti, 1 dl langyos vízben elkeverjük az étkezési zselatint. - a túrót, a tojások sárgájával, a cukorral, egy citrom reszelt héjával, és levével,a két felvert tojásfehérjével,  a habtejszínnel és a vízben elkevert zselatinnal összekavirnyázzuk. Borzasztó undorító, ne lepődjünk meg, tartsunk ki.

Ezt a izét, krémet, szépen simítsuk rá a kekszes balhéra, közben álljuk meg, hogy ne röhögjünk és sírjunk felváltva.

Ok,mehet vissza a hűtőbe. Dermedésig.


A színtelen tortazselét 2,5 deci vízben 2 evőkanál cukorral folyamatos kevergetés közben főzzük fel, ja és, a maradék egy citromunk levét is adjuk hozzá, plusz hámozzuk szépen le, és gyufanagyságúra vágva a héját, azt is tegyük bele. Ettől lesz szép. Állítólag.

No, ezzel is megvolnánk, forrás után 1 perccel vegyük le a tűzről, vagy ha nem élünk egy barlangban, és az emberünk nem éppen mamutot vonszol maga után ebéd gyanánt, akkor a tűzhelyről. (Ez szarvót, bocsánat.)

Ha 8-10 percet hagytuk állni a szmöttyöt, és közben persze néha jól meg is kavartuk, akkor ráönthetjük a tortára, mehet vissza a hűtőbe. 

Éskéjsz.

Nade, mi vagy mohó falánk disznók voltunk, vagy ez a torta télleg egy buzi, ez aztán nem állt meg egy kicsit se, folyt mint a öömm..próbálok valami szép hasonlatot találni, oké, nem tudok, pedig én azt akartam, hogy álljon, mint f*sz a lakodalomba'.

Tévedés ne essék, ízre hibátlan, még szerintem is, pedig aztán én nagy puzsérróbert vagyok, szó se róla.

Mindegy, kiskanállal megesszük, másnak meg úgyse adnánk belőle, mer irigyek is vagyunk.


Ui: Szomszéd Tüdő 42szer kérdezte meg Tüdőnét, hogy ,,Iza, elhagytáááá?" Szerintem el. De má' sose tudjuk meg, mer szerintem Iza azóta útban van a szemétégető felé, majd ottan elgondolkozik a életiről, a céda.

Ui2: Ezt a tortát túrtaként fogom bejegyeztetni.

Ui3:  Ez volt a századik bejegyzés. A 100.!! :) Remélem, jóvót. Nyomjatok má egy lájkot lécci, hadd örüljek.

2012. június 1., péntek

Cöhhó..

Bejegyezte: Emm dátum: 10:49 0 megjegyzés
...meg akartam írni itt tinéktek az über chilis bab receptjét, mer a Dorka aszonta, h nincsen fent, hát köszi szépen, pedig itt van, hejj!

Mindegy, nem írom akkor le, pedig a tegnapi igencsak jól sikerült, a maradékot meg megettük most délelőtt. Egyikünk se dolgoz, ugyanis a Gergő szabadságot kért, én meg két foggal kevesebb vagyok, viszont csomó élménnyel több:

Kezdjük ott, hogy fél10re mentem a dokkerhez, üldögélek, üldögélek, mint mindenki a váróban, olyan az a váró, mint mondjuk a Pokol kapuja, onnan már csak a tisztítótűz van hátra. Erre meg bentről akkora artikulálatlan ordítás, bőgés, halálsikoly, hogy még a mellettem ülő Bandi bácsi kezében is megállt a Metro, a velem szemben ülő lánynak meg könnyek szöktek a szemébe. Ketten fel is álltak, angolosan távoztak, én meg mondom, ha má idáig eljöttem, engem ugyan el nem ijesztenek. Aztán mint kiderült, a megpróbáltatásaim itt még cseppet sem értek véget. Történt ugyanis, hogy kiszólt a fogorvosom, hogy dél előtt nem igen fogok bekerülni, ugyanis az előttem lévő esze ágában sem volt kinyitni a száját, megmakacsolta magát, nem lesz ebből lófasz se, nem hogy foghúzás.
Délben ottan ücsörögtem még mindig, amikor leültek mellém a dugósok. Nem elég, hogy az ember félrettegésizzad, még el kell viselnie, hogy két vadpettingelő kucorodik mellé a váróban, akik ööm..hogy is mondjam, a legkevésbé sem titkolják az egymás iránt érzett olthatatlan vágyat, van ilyen, valaki a batman jelmezre bukik, mások a fogorvosi rendelőre. Mondtam is, miután behívtak, hogy előre engedem én a dugósokat, hadd legyen nekik tényleg jó..:D

Szóval bementem, hümmög az az áldott jóember fogorvos, szép kis gyökér (nem rám mondta), műtét lesz. Mondom, mijafasz, biztos h nem engedélyezem. Aztán szépen leterítettek azzal a békalencse színű zöld lebernyeggel, nemigen volt már más választásom, mint hogy tűrjek..:/ HálIstennek az Úr velem volt, ami ritka, mer a háromkampós fogam egyben és mosolyogva hagyta el a szám, csodájára járt a szájsebészet, az Év embere lettem kb.
A másik, a felső az már csak egy könnyű ujjgyakorlat volt, még nevetgéltem is közben.

Ez a igaz története a egésznek, élek és mostmár virulok is.

Ja, és reggel megfogalmazódott bennem a szlogen, amit le fogok védetni, mielőtt a Bölcsességfog húzó Fogorvosok Szövetségének átadnám további felhasználás céljából: ,,Nincs érzés, csak vérzés."

Kár, hogy nincs több bölcsfogam, öröm volt velük az élet.


Jó hétvégét, igyatok sokat, esernyőt vigyetek magatokkal és letsdance!

2012. május 29., kedd

Petrezselymes újkrumpli fasírttal és tejfölös uborkasalátával

Bejegyezte: Emm dátum: 10:47 0 megjegyzés
Még mielőtt kialakulna a lincshangulat, csak mondom, hogy el vagyok foglalva, mint a budai vár, tök sok a minden, kedvem meg kábé annak a fele, de főzök is serényen,meg táplálkozunk is, közben esküvőn voltunk, meg a bérbe adott kutyáért, jameg háromésfélévesek lettünk, minő boldogság, és képzeljétek, ettem grillpisztrángot, plusz szupereket találtunk ki a frigyünkre, ami ugye jövő májusban, szóval van dolog ezerrel. (Visszatérve az esküvőre, má' hogy a miénkre, a Gergő egyre lelkesebb, vasárnap dumáltunk az ágyban úgy másfél órát, működő ötletei vannak, viccesek meg praktikusak, fene se hitte volna. :)
Úgyhogy kedves Mindenki, bocsássatok má' meg légyszi, tele van az agyam.


Pénteken jól bevásároltam, mer aszittem, hogy főzök, erre meg közölte a Ember, hogy maradék-buli lesz, meg ne próbáljak főzni, esszük, ami található. (Mondom jó, a hús meg ott rohadjon meg, ahol van, mi? Neeem, majd vasárnap, hulla másnaposan főzzé'.Tudtam, h szeret.)
Nade, tehát vasárnap akkor.

Felkeltünk, elmásztam a kávéfőzőig, (ma reggel mondjuk jól felbaszott, mer én nem tudom, de néha úgy gondolja a kotyogó, hogy nem tekeredik le, és az Istennek se adja meg magát), aztán vissza az ágyig, ezt a távot úgy négyszer tettem meg, mire ember lett belőlünk, tökömnek se volt kedve elmenni SzegényMéziért, aki már 2 napja Zsófibarinőéknél leledzett, de a Gergő ígéretet tett, hogy közben ő összerántja a lakot, plusz elmosogat, és a többi.

 Hazaértünk az ebbel, eléggé ki volt égve ő is, mi is, tökéletes összképet alkottunk, ekkor álltam neki a pünkösdi menünek. (Jóvan, hazudtam, csak azért volt pünkösdi a menü,mer akkor készült, különben semmi extra, viszont én már nagyon rákívánkoztam az újkrumplira (szofisztikáltaknak: zsengeburgonya), plusz mindig támad ingerem a tejfölös uborkasalátára,úgyhogy muszáj voltam kitalálni vmi húúúst is, hogy Gergő is örüljön. )

Az újkrumplit megmossuk, (javasolt kisebbeket összeválogatni), és vízben lekapargatjuk. (A nagyon kezdőknek azt tudom mondani, hogy az újkrumpli kibaszás, mer az összes ujjadat összefogja, és soha, semmilyen körülmények között nem tudod lesikálni, max. ecetes ollóval. Oké, vicceltem. Le fog kopni egyszer. Úgy tíz-húsz év múlva.)
Szóval ha nagyobbakat választottunk, akkor feldaraboljuk, a kisebbeket félbevágjuk. Mehet főni, közben hagymát zsíron petrezselyemmel összefonnyasztunk,mikor má' kész, akkor mehet rá a pirospaprika, ezt a keveréket a puha krumplira öntjük, és összekavirnyázzuk. Ezzel meg is volnánk.

A fasírt:

40 dkg darált húst összekeverünk 2 tojással, egy fej üvegesre párolt, paprikás vöröshagymával, egy gerezd felaprított fokhagymával, ételízesítővel és borssal (én fehérborssal csináltam, mer a fekete elfogyott, ekkor kicsit tikkelt a jobb szemem), és két jó nagy szelet, langyos vízbe áztatott, majd kicsepegtetett kenyérrel. Ha lágynak látjuk, és nagyon tapad meg nyúlik, akkor dobjunk bele egy kis zsemlemorzsát.
No, ezt összegömbölygetjük, zsemlemorzsába forgatjuk és kisütjük. Pusziviszlát, ennyi volt.

Csütörtökön meg mindenki szorítson értem, aki él és mozog, mer újabb két bölcsfogamtól szabadít meg a fogdokker. Ha túlélem, akkor jövök, és elmondom,milyen volt. :)

2012. május 7., hétfő

Tárkonyos csirkeragu leves erdei gombával

Bejegyezte: Emm dátum: 8:57 0 megjegyzés
(..még mielőtt...ezt a receptet már olvashattátok nálam,méghozzá itt, viszont kicsit módosítottam rajta, ez következik most)

Alapszitu: Szombat, vendég nálunk piheg, névnapja is van, én délután hazakunkorodok jóAnyámhoz anyáknapját ünnepezni, de mégse hagyhatom itt az Embert meg a Vendéget kaja nélkül, ez gyorsan kész is van, jó is, meg különben is.

Gergővel elpengettünk a boltig, és ez lett belőle.

Mondjuk kicsit felhúztam magam, mer nem volt gomba, mondom,mi? Aztán ráakadtam az erdei gombára sós lében, jólesz.
Megjegyezném, hogy Apa szerint a gomba kategóriát csak az erdei gomba jelenti, minden más szar, és nemolyan, legyen így. (Emlékeim szerint nem túl gyakran mentem vele gombát szedni,mer egyszer belém esett a paklincs- aki nem tudja, hogy ez mi, az nézze meg a Palóc Nagyszótárban-, és én kevés dologtól undorodok úgy, mint a paklincstól, jó, talán, a lebbencsleves még harcba szállhat, plusz állandóan picsogtam, éhes vagyok, fáradt, és kicsi, meg amúgy meg meleg van/hideg van, nincs gomba, túl sok gomba van, ezt a szép kéket leszedhetem, neem?,  miéé?, megint picsogtam, szóval Apám szerint nem nekem való a gombázás, és én ezt el is hittem neki. :)

Jaj, a leves, már megint túl sokat beszélek. (Amikor be volt durranva a fogam, és én, mint egy Kvarg Lipi napokig, akkor se kaptam száj zárat, na, ez a nagyon nagy.)

Jöjjön, aminek jönnie kell:

Fél kg csirkemell
3 sárgarépa
2 fehérrépa
1 üveg erdei gomba (kicsit nyálkás, éticsigás, de mégis csak ez a igazi!)
1 jó nagy fej hagyma
tárkony, ételízesítő, bors, petrezselyem
1 főzőtejszín
2 szelet szalonna


A szalonnát apróra vágjuk, és egy nagy lábasba felrakjuk, égjen a zsííír. Aztán kiszedjük belőle az összeaszott (, igen, bé nélkül) szalonnákat, de a vendég unszolására azé hagytam benne egy pár darabot, igaz ami igaz. Erre a zsírra mehet a szintén apró hagyma, aztán meg a felkockázott csirkemell. Fűszerek start, aha, hát nem volt otthon tárkony. Ilyenkor lép életbe a párkapcsolatok 16. számú szabálya, miszerint ,,Ha nincs otthon tárkony/tej/tojás/tejföl, úgy a pár férfitagja köteles menyasszonya/barinője/neje segítségére sietni, és 5 percen belül, csapotpapot otthagyva, fejvesztve a boltba elinalni" (Jó szabály, szeretem.) Szóval fellőttem az égre a Gergő jelet, aki azon nyomban a segítségemre sietett, ezé má biztos, hogy hozzámegyek, ha akarja, ha nem.
Noszóval, befűszerezzük a húst, rárakjuk a karikákra vágott répákat, kis víz, puhulj. Mikor elégségesnek ítéljük meg az állapotokat, akkor mehet rá a gomba, majd kóstol, utánafűszerez, és ha kéjsz, akkor tejszín. Kalapkabát.

Kép az persze nem készült, mer közben már el voltam foglalva ezzel itt. :)

2012. május 6., vasárnap

Sütőben sült epres palacsinta

Bejegyezte: Emm dátum: 17:00 1 megjegyzés
Nem csalááás, és nem ámííítás, jó régen kutatok egy palacsinta recept után, amihez nem kell olaj, és annak a szaga, meleg, szétszakadó és medúza módjára a tányéron heverő cafrangok, és megvan, szép nap volt a tegnapi.

Vendégünk volt, az a jófajta, akinek szívesen főz az ember, aki szeret minket, és akit mi is szeretünk, ezért úgy gondoltam, hogy gyorsangyorsan ki is póbázom a szuper receptet. Oké, jó adag para is volt bennem, elvégre villantani kéne, meg nagyon vártam is, hogy milyen lesz az eredmény! Utólag ugyan némi változtatást eszközölnék, de azt kell mondanom, hogy minden igényt kielégítő, palacsinta ízű-és állagú dolgot sikerült összedobni, ja és most találtam meg az ugrás gombot, úgyhogy...janem, mégsem.

Tehát, amik nélkül nem lesz semmi:

20 dkg liszt
3 tojás
4 dkg cukor
2.5 dl tej
20/25/30 dkg eper (ki mennyire, mi nagyon)
csipet só
egy lötty olaj
szénsavas ásványvíz, vagy szóda


A dolgokat szépen csomómentesre kevertem, ehhez egy habverőt hívtam segítségül, mer' a Gergőt nem tudtam, mer éppen rendezte a hasziendát (értsd. locsolta a növényzetet az erkélyen), ezzel meg is volnánk. Annyit elszabtam, hogy a 4 dkg cukort szemre raktam, és nem mértem, ezé mondjuk édes se lett, de a végén szórtunk rá porcukrot, nem hiányzott belőle se.

No, ott tartottam, hogy összekever, és egy sütőpapíros tepsibe öntöttem az egészet, majd az elnegyedelt epreket belehajigáltam, és ennyi. Ööö..igen, ennyi. :) (Legközelebb nagyobb tepsibe teszem, most ilyen kis kör alakúba raktam, és kicsit vastag is lett, úgyhogy lányok, és fiúk, nyugodtan mehet a nagyobb tepsi is, higgyetek nekem.)

ELŐMELEGÍTETT sütő, 180fok, 30 perc, oszt annyi meg egy bambi. (Az előmelegítést most kifejezetten betartottam!)
Az egész pikkpakk, nem ördöngösség, kisgyerekeseknek és legszívesebben a tv előtt tespedőknek is ideális!

Nézzétek csak:

Folyékony halmazállapot

Szilárd halmazállapot

Felvágott

Siker és csillogás! :)



 

Emm főz... Copyright 2009 Sweet Cupcake Designed by Ipiet Templates Image by Tadpole's Notez